Szerelmes lettem a legjobb barátomba?

Tudom tudom...nem létezik férfi-nő barátság.Viszont nálunk egy 30 évig sikerült. 2 éves korunktól vagyunk elválaszthatatlanok. Egy ovi,egy elemi,egy gimi.Fősulin került távolabb,de akkor sem változott semmi.Ismertük,jóban voltunk egymás párjaival,négyesben jartunk el. Utolsó párommal pár hónapja szakítottunk 7 év után,ő a menyasszonyával kb masfél éve.Nekem van egy kisfiam is,akivel imádják egymást.

Beszokott járni a munkahelyemre,recepciósként dolgozom.Pàr hete épp ott volt nálam,amikor belémkötött egy férfi de akkor ő épp elment mosdóba.Mikor visszajött,az ember épp a ,,férjemet" vette a szájára.

Megvédett,majdnem tettlegességig fajult köztük a vita,de végül magától ment ki a bunkó.

Azóta valahogy máshogyan nézek rá és észrevettem,hogy néha mintha féltékeny lenne.

Sokat vagyunk kettesben,fiam is néha apának hívja.Akik nem ismernek,simán rávágják ,hogy egy család vagyunk.

(A gyerek apja csúnya módon hagyott el)

Sokszor nézünk egymás szemébe hosszan és valahogy más minden mostanában. Elkezdtem vonzódni hozzá.Nagyon helyes pasi egyébként,de eddig mintha testvérek lettünk volna.

Félek,hogy elveszítem ha esetleg közelebb kerülünk egymáshoz de nagyon vágyom rá. És szerintem ő is így van csak elnyomja ahogyan én is.

Nemtudom mit csináljak,fontos a barátsága,élni sem tudnék nélküle.De mivan ha annyira elmélyűl a dolog bennünk,hogy nem számít majd más? És tudom hülyeség előre gondolkozni ,de ha nem működne valami okból kifolyólag,akkor hogyan nézhetnénk újra egymásra úgy ahogyan előtte?!