Ha József Attila nem állandóan a felsőbb körökből akart volna szabadszellemű, entellektüel párt magának boldogabb lett volna? Mondjuk az egyetem összejön egy kedves, fiatal, egyszerű leendő tanárnénivel.

József Attila élete több sebből vérzett. (Dédapám személyesen ismerte.)

A személyiségzavara, a lustasága, a magába forduló természete, és a kicsapongó életmódja semmilyen kapcsolatot nem tett volna boldoggá. És ezek veleszületett tulajdonságok, plusz a gyermekkorban hozzácsapódott hányattatott sors is rátett egy lapáttal, hogy úgy végezze, ahogy.

Ha kicsit ismernéd az eletrajzát tudnád hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Kb 2 eves amikor az apja elhagyta őket, kb 14 amikor meghalt az anyja (vagy legalábbis fiatal), egész életeben szegenységben és nyomorban élt (pár évet leszámítva).

Nagyjából az összes kapcsolatában a nőkben az anyát kereste nem pedig társat. És azért ez mégsem normális. És mint leírták egyéb bajai is voltak.

Nem feltétlen szándékosan akart volna gazdagokat. Olyanokkal találkozott.

Masrészt volt akit ugye hozzá sem adtak, mert szegény volt,nem jött össze.

Nyilván nem jött volna neki rosszul egy gazdag nő. De abban a rövid időszakában amikor a sógora tartotta el és lett volna lehetősége egy másfajta életdt teremteni magának, akkor is elrontotta az eletét. Nem feltétlen szándekosan.

Gyerekkorától kezdve nyomorgott, kihatott a mentalis egészségére egy hasonlóan szegény nővel sem tudott volna élni. Nem (csak) az anyagiak miatt nem jött volna neki össze.

„Szerintem Petőfi rosszabb volt. Dalaiban hősszerelmes meg ilyesmi, aztán simán félreágyúzott, de a feleségétől örök szerelmet meg hűséget várt (volna) el.”

Hm, hát régi is a kérdés, meg kicsit offtopik is, de Petőfit hadd védjem azért meg. Ezt az egész „Szendrey Júlia hűtlen volt” toposzt az utókor aggatta rá, mert sértette őket, hogy a nemzet özvegye újraházasodik; Petőfi semmi ilyesmit nem várt el tőle, még a „Szeptember végén” is, amit erőltetetten próbálnak ráhúzni erre, inkább arról szól, hogy elengedi, még ha ez fáj is. A költők egyébként sem feltétlen a saját életüket írják meg, hanem a témát, ami eszükbe jut, és témát egy tehetséges költő bármiből merít, nem csak a saját életéből. Az „Ezrivel terem a fán a meggy”, ami házsártos feleségről szól, például mindenki számára nyilvánvalóan nem önéletrajzi (nem volt nős, amikor írta, és házsártos, vén felesége sosem volt). A „Szeptember végén” is szerepvers, a „sötét hajam őszbe vegyül már” sem lehetett igaz a 24 éves Petőfire, de mivel mindenki tudja, hogy a nászútján írta, erőltetetten bele kell magyarázni, hogy biztos a saját érzelmeiről írta...