Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Huszonéves lányok, titeket nem aggaszt/szomorít el néha, mikor latjátok, hogy veletek egykorúak megtalálták a párjukat?
És már 22-23 évesen ha más nem de eljegyzés van,vagy legalábbis tudják,hogy nagy valószínűséggel együtt szeretnék az életüket leélni?
Nemrég szakítottunk a barátommal, el sem tudom képzelni hogy ismerkedjek,vagy olyat találjak újra,akivel ezeket el tudom képzelni. Természetesen annak örülök,hogy más boldog, csak néha attól félek,nem találom meg majd a társamat.(Nyilvan csak azért,hogy ne legyek szingli nem jönnék össze valakivel,csak ha tényleg szeretem)
23/L
Ilyen gyatra "férfi" felhozatal mellett felesleges ilyeneken rágódni. Mondjuk a nők sem sokkal jobbak, ráadásul a mai világ nem a házasságokról szól, hanem a laza kapcsolatokról. Mindenki tanul, dolgozik, le van terhelve ezerrel. Általában vidékről elköltöznek a fiatalok, ilyen lakásárak mellett a többségnek kizárt hogy valaha is saját lakása legyen, ha csak nem örököl vagy támogatják be a szülei. Emellett piszkosul szórakoztató is egyben a világ, szexre, szórakozásra 5 másodperc alatt találni pasit. Ezek után mégis mi motiváljon egy nőt hogy férjhez menjen? Most komolyan kérdezem!
Az is mennyivel jobb, amikor egy férfiben azt hisszük megvan amit keresünk, aztán 1-2 év után döbbenünk rá arra, hogy amit először jópofa kis hibácskának véltünk, az egy marha nagy defekt. Aztán ott van az is, hogy sokan már annyira akarnak egy társat, hogy a legkirívóbb szarvashibákat is elnézik, belekerülnek egy örvénybe, majd pár év múlva sérült emberként élik az életüket.
A férfiak fele alkalmatlan egy házasságra, meg kb. a nőknél is ez az arány. Akkor miért kellene erőltetni ezt az egészet?
25 éves nő vagyok s azt gondolom elképesztően nehéz ma társat találni. Nekem elsősorban azért mert az én gondolkodás módom, értékrendem ebben a mai világban egyáltalán nem állja meg a helyét.
Pont az amit fentebb is írtak, a laza kapcsolatok, erkölcsök, mindent lazán kezelnek az emberek.
Nekem ez nem tetszik, én nem tudok csak úgy mindenkivel összefekudni, vagy cserélgetni össze vissza a partnereim. Én nem rohanni akarok, kapkodni hanem minőségi időt akarok együtt tölteni egy férfivel.
Beszélgetni, megvitatni dolgokat. Elmélkedni tervezni alapozni az életünk. Erre ma nincs igény sajnos. És ez engem nagyon elkeserít.
Mit látok nap mint nap? Mindenki a telefonjaba mered, egy épkézláb mondatot nem tudnak sokan összerakni. Nekem hiányoznak a mélységek, mindenhol csak a felszín.. :/
És igen én akarok esküvőt, gyerekeket. Mert családcentrikus ember vagyok. De így mégis hogy?
Sírni tudnék ha erre gondolok :D
Tisztelet a kivételnek persze, de ilyet hol találok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!