Barátzóna kérdésben mi a véleményetek?

Istenem, annyira egyetértek ezzel. Én is elfogadtam, ha elutasították a közeledésem. Ja, az elején nagyon sz.r volt, de le tudtam magamba gyűrni. Nem mély szerelemről beszélek itt, hanem erős vonzódásról. Persze nehéz volt egy darabig megállni, hogy ne gondoljak úgy a másikra, de egy idő után ment.

Van, akinek viszont én mondtam meg azt a bizonyos nemet. Szimplán nem vonzódtam hozzá, ennyi. Jobb korábban közölni, mint ténylegesen játszadozni. Nem szórakoztam senkivel, jeleket nem adtam, tehát részemről evidens volt mindig, hogy mit is akarok. Egyenes a jellemem.

Mindkét esetre van példám, több éves barátságokkal.

Egyszer volt, hogy átléptem a határt, a barátságon túlra. Gyerekkori legjobb barátságok veszett oda, húsz év, és egyik fix pontom az életembe, mivel a párkapcsolatban érdekes, nagyon nem illettünk össze. Annyi sebet okoztunk a másiknak, hogy nem tudtuk a barátságot egyszerűen folytatni. Soha többé ilyet... lehet, hogy valakinél bejön, és általába a barátságból kialakult szerelemre azt mondják, hosszabb ideig tart, de valahogy én az ékes kivételbe tartozom.

Én személy szerint nem hiszek a férfi-nő barátságbanm nem tudok nőkre, mint szexualitás nélküli lényekre nézni férfiként, ezért nálam kizárt a férfi-nő barátság (itt az igazán belsőséges barátságra gondolok, mert persze, a munkahelyi baráti sörözéseken vannak nők is.)

Nekem is jópár ilyen "legyünk csak barátok" dolog volt, de egyszer-kétszeri próbálkozás után rájöttem, hogy ez nálam nem működik. Ha valaki ezzel jön, akkor megköszönöm a randit vagy az eddigieket, és nem keressük többet egymást, szerintem mindenkinek jobb így.