Szeret, de nem szerelmes belém?

10 éve vagyunk együtt, tinik voltunk meg mikor össze jöttünk. Most ott tartunk hogy tervezzük a hazepitest, majd utana a gyerek tervezés.

Én úgy érzem a mai napig annyira szeretem mint 10 evvel ezelőtt, ha nem jobban. Nála viszont úgy érzem hogy kicsit elcsendesedett ez a dolog, tervez velem, velem akar lenni, de én vágyom arra a kicsit izzóbb szerelemre, amikor meg csak beugrik mellem a zuhany alá, vagy csak elmegy mellettem és ok nélkül megolel. Ilyesmik. Ezek mind olyan dolgok amik már elvesztek a hetkoznapjainkbol, próbálom néha feléleszteni a tüzet, de csak pislakol a parazs, pár nap után ez a fellángolás újra eltűnik és utana megint nekem kell harcolnom hogy visszatérjen. Nem akarom hogy huszon évesen kioltva éljünk, a mindennapokban elveszve.

Van vajon remény arra, hogy “újra olyan lesz” esetleg “más/jobb lesz”? Vagy egyszerűen nekem regénybe illőek az elvárásaim?