Az elvált, gyerekes nők, egy férfi személyében, egy eltartót vagy egy társat keresnek inkább? Melyik a gyakoribb?

Bizonyos szint felett társat, bizonyos szint alatt eltartót.

Az a kérdés, hogy te melyikhez vagy elég, hogy összejöjjön veled.

Aki nyóccátallánossaa pottyant gyorsan hármat, aztán nem tud elköltözni az agresszív pasijától, az eltartót és lakhatást keres.

Aki eléldegél egy (vagy több) gyerekkel, ha szerényen is, de tudja egyedül nevelni hónapok (évek) óta, az eddig is megvolt más pénze nélkül. Ez után sem megy le kutyába azért, hogy legyen kivel felezni a rezsit.

Nekem egy gyerekem van. Az apjától elváltam, mert egy iszákos szemétláda lett.

Azóta volt több komolyabb kapcsolatom, de újra és újra csalódtam. Igazából már nem merek bízni a gyerekem is féltem, hogy milyen példát mutatok neki. Ezért úgy vagyok vele, hogy már nem érdekel a szerelmesdi, a gyerekemnek legyen jó, egy stabil anyagi háttérű férfi mellett. Másodlagos, hogy én is boldog legyek. Amúgy nem vagyok egy hárpia, de tényleg, a klasszikus női-férfi szerepeket vallom. Mindent megcsinálok otthon, gyereket is szépen nevelem, csak legyen, aki utaztat, öltöztet, kényeztet. Miért számítson a belső blabla duma? Én már senkinek sem hiszek.

Miért kéne egy dolgozó nőt eltartani?

Amúgy nyugi, aki a pénzre megy, az úgysem fog veled kezdeni.

Én határozottan társat kerestem. Nem kell sem pótapa, se gazdag pasi, előbbi azért nem, mert a gyerekeimnek van apjuk, utóbbi meg azért nem, mert a pénzes pasik zöme tárgyként kezeli a nőket is, és ebből köszönettel nem kérek.

Egyébként pedig az a pasi, aki önként beáll pénzelni egy családot, aki nem az övé, az vagy bűn ronda, vagy öreg, vagy valami nagyon nagy defektje van. Az, hogy belezúg anyukába gyerekestől, az a tündérmese kategória, de legalábbis olyan ritka, hogy én nem is hiszek benne.

Épp ezért adtam fel a társkeresést.. mert a legtöbben ezt gondolják.

Fiatal vagyok,szükségem lenne egy társa nekem is,de beijednek a legtöbben pont ezért ,ezért inkább úgy döntöttem éldegélek kettecskén a fiammal.

Nem kerestem, de valahol melyen bennem volt egy vagy h csaladot szeretnek, kereket, benne az en ket gyerekem, esetleg kozos is es egy ferfi akivel kozosen neveljuk oket, de emellett megeljuk a ferfi-no szerepeinket is, szerelemmel. Semmilyen szinten nem volt bennem megfogalmazva h anyagilag h alljon, mikor mennyit adjon bele a "kozosbe", ugyanolyan tulajdonsagu ferfira vagytam mint szinglikent vagytam volna ugyanebben a korban, de nyilvan ott volt h fogadja el es szeresse a gyerekeimet, ne tereptargykent kerulgesse mint szukseges rossz ami velem jar.

Ilyen ember lett a parom. Es egyaltalan nem defektes, oreg vagy ronda azert mert elfogadott minket csomagban.

Társat.

Elvárásom volt, hogy legyen munkája. Sokszor megkaptam, hogy anyagias vagyok. Nem. Csak épp nem akartam eltartani egy férfit a két gyerekem mellett. Pusztán annyit akartam, hogy legyen annyia mint nekem.