Miért kell tisztességesen, intelligensen szakítani?

Elgondolkodtam, és őszintén szólva leszarom már azt, hogy mások mit gondolnak. Nem akarok már senki szemében jó fiú lenni, csak élni végre, elnyomás nélkül.

Azt gondolom, semmi bűn sincs abban, ha a sérelmek miatt végre félreteszem az intelligens külsőt, és elmondom, hogy amíg együtt voltunk, akkor is r**ancként viselkedett, és sokszor én védtem ki, meg elnéztem neki a sok moslékot, amit csinált. Meg egyébként az ágyban is szar volt, mert még leszopni sem tudott rendesen.

Tudom, hogy én leszek a szemét, mert ő a nő, és a sírásával meg tudja majd hatni az embereket, főleg a femináci bandát, de leszarom. Legyen én a rosszfiú, de életemben legalább egyszer áljak ki magamért.

Na ennyi.