Ha kicsit is akart volna tőlem valamit akkor nem így ért volna véget?

Nyáron ismerkedtünk meg egy koncert közben, jól éreztünk magunkat. Táncoltunk, beszélgettünk.

Aztán 10 napig minden este találkoztunk és sétáltunk és beszélgettünk, jobban megismertük egymást. Teljesen jó randik voltak, nem voltam rámenős. Az utána 3-dik következő randikon már éreztem, hogy nem sok kedve van velem találkozni.

Jó lehettem volna viccesebb és beszédesebb de nem voltam jó passzban akkor és az jött le neki, hogy egy senki vagyok.

Aztán véget ért a nyár és vissza kellett mennie a városba.

Én közben már annyira beleszeretem, hogy mindent feladtam volna érte.

Közölte de hát ne legyek már ennyire szomorú úgy is lesz más barátnőm, én közöltem vele, hogy én úgy érzem te voltál az igazi nem mondott semmit. Csak megöletem sokszor remeget mint a kocsonya utoljára és nevetve nézet vissza.

Face-n írtunk egymásnak majd, volt idő mikor hónapokig nem válaszolt, aztán igen. Karácsonykor írtam neki és dumáltunk egy keveset. Tegnap pedig ő kívánt nekem új évet, gondolom minden "barátjának" megírta üziben.

- meg úgy általában, ö egyetlen profilképemet se like.olja face-n és pár darabot ami valóban tetszett likeoltam.

borítóképem azt like-olta anno.

----------

Már nem vagyok belé szerelemes, de még mindig pislákol bennem a remény iránta. Hiába ismerkedek más lányokkal akik szintén nem nagyon akarnak tőlem semmit, de ez egy más tészta...

Voltál már ilyen helyzetben?