Az első szerelmére tényleg mindig emlékezni fog az ember?

Első nagy gyerek szerelem, 5 évig tartott, 20 évesen lett vége. Most 30 vagyok, és ha visszagondolok, csak olyan érzést vált ki belőlem,hogy mit kerestem én mellette annyi évet. Amikor benne voltam, szépnek éreztem (kivéve az utolsó időszakot), visszagondolva meg annyira más karakterűek vagyunk, és annyira nem az esetem, mint férfi. Komolyan, taszít a gondolat, hogy vele volt testi kapcsolatom, pedig nem csúnya, nem ápolatlan, csak nem a férfiideálom. És sajnálom, hogy mama üzemmódban elment vele a tinikorom.

De pozitív irányba befolyásolta az életemet, mert amit akkor elrontottam, hogy hagytam alárendelni magamat, hogy engedtem mindent úgy, ahogy ő akarta, hogy nem járhattam el bulizni, hogy beleszólt az öltözködésembe, nehogy más meglássa, hogy csinos vagyok, etc, többet nem engedtem, és így lett belőlem egy magabiztos, dekoratív fiatal nő, és megtaláltam a kívül belül hozzám illő társat :)