Megkéri a kezem ezekután is?

Már jó ideje együtt vagyunk, kinőttük már a kamaszkoró hóbortokat.

Rengetegszer tervezgettünk és mindent mindig együtt próbáltunk megvalósítani.

Egyik nap viszont (talán a hetes fáradalmaknak köszönhetően,- pedig összességében annyira jól kijövünk) szokásának megfelelően eljött értem a Hotelbe, ahol dolgozom hogy együtt menjünk haza. Minden nap eljön mert nem akarja hajnalba egyedül menjek haza.

Pedig hányszor mondtam neki pihenjen.

Fogalmam sincs az okát de annyira nekem esett hogy miattam nem jutunk előrébb.

Olyan dolgokat vágott a fejemhez hogy sose fog elvenni így.

Meg hasonlók. Nem is az hogy durva, hanem az hogy feltételekhez szabja azt aminek önzetlennek kellene legyen , a szerelemnek.

Olyan alapvető semmilyen marhaságon aggonizált amit másnap már nem úgy látott, de olyan volt mintha nem is vele beszélnék. Hatalmas fájdalmat okozott.

Nem nagy dolgok hanem csak tudta jól sokat jelentenek nekem. Senkit se engedtem ennyire közel magamhoz mint őt.

Nem duzzogtam csak megkellett emésszem. Minden nap együtt voltunk ugyanúgy. Főnökömnél lőtte el a poént(gondolom hogy jobb kedvem legyen)

mikor az megkínálta a főztömmel (szakács vagyok): "Hát igen, nem cserélném le, ő lesz a feleségem". Nem akarom ezeket lereagálni.

Nem megy.

Nagyon mondogatja karácsonykor tuti olyat kapok amit imádni fogok.

Tegnap meg elvitt az ékszer boltba mikor elvileg karácsonyi vásárba kellett volna mennünk. Megkérdezte szerintem melyik a legszebb gyűrű.

Rajtam látszott hogy fájt amiket mondott de én nem akarom sajnálatból kérje meg a kezem, eszem ágában nincs és nem is volt kierőszakolni. Azt akarom ha megkéri a kezem szerelemből tegye,önszántából és nem azért mert nekem fáj.

Szerintetek meglépi?