Miért van az folyton, hogy nem tudom mit is érzek valójában a másik iránt?

Decemberben leszünk 1 éve együtt a párommal. Ő mindig is hosszú távra tervezett velem, jövőre lakást szeretne, eljegyzést, esküvőt és a gyereken is gondolkodik. Teljesen normális érett gondolkodású ember, aki látszik hogy nagyon szeret. Én viszont nem tudom hogy szerelmes vagyok e vagy hogy egyáltalán mit is érzek. Az előző kapcsolatomnál ami az első volt ott se vtam szerelmes csak elvoltunk belementem mert ő nagyon akarta. Másfél év után vége is lett ennek, mert nem bírtam. Ő sokkal érettebb hűséges és tudom hogy sosem csalna meg. Társkeresőn ismertem meg őt több kudarcba fulladt próbálkozás után. Viszont úgy érzem a 2 év egyedüllét alatt nagyon erőltettem az ismerkedést mivel vágytam már valakire, hogy szerelmes legyek. Ő is pár randi után kezdte sürgetni a dolgokat hogy ő nagyon szeretne velem összejönni mikor mutatom be stb. Azóta egy helyen is dolgozunk, szóval sokat vagyunk együtt. Még a szüleinél lakik ő is de nem vagyunk külön mivel a konyha közös. Mindig azt akarná hogy ott legyek, de engem zavar hogy nincs külön lakrész ahol ki tudnék bontakozni dolgokban. A másik meg hogy nem érzem magam otthonosan szorongok néha szülei előtt. Itthon meg merek bármit csinálni jól érzem magam, mivel ezt szoktam meg. Nekem sajnos mindig nehéz volt egy idegen helyet embereket megszokni. 1 vagy másfél évig még tuti nem tudnánk elköltözni sajnos. Amióta kapcsolatom lett nem igazán lehetek egyedül se hogy azt tegyem amit szeretnék. Régen görkoriztam amit imádok csinálni, vagy hugommal is többet találkoztam. Úgy érzem sokmindenről le kellett mondanom. Meg a helyzet az hogy néha vágyok az egyedüllétre mivel zárkózott típus vagyok. A szerelmet pedig fogalmam sincs éreztem e valaha is, pedig erre vágynék igazán. Talán akkor mindig vele akarnék lenni biztos lennék magamban. Szerintetek mit kellene tennem?