Volt vki már úgy, hogy egy új szerelem miatt elhagyta a régit?

Annyira megfoghatatlan ez a felállás. Ha az új az "igazi" (nyilván, mert lelépnék érte a régitől) pont az ő szemében akarnék áruló lenni? Paradox ez egy kicsit.

32/f

Aha. Exem beleszeretett egy nagyon aranyos kedves lányba viszonzottan. Sok közös vonásuk volt, meg összeilletek. A párom ki akart tartani mellettem, és tagadta, hogy szerelmes még maga előtt is... én viszont láttam amit láttam, hogy ezek milyen jól megértik egymást, hogy ragyognak egymás közelében.

Szóval a végén leültettem mindhármunkat egy asztalhoz, és addig nem álltunk fel míg meg nem beszéltük a dolgokat. Én elengedtem a párom és nem neheztelek miatta. Sokkal boldogabbá tette a másik lány mint én valaha. Azóta is jóban vagyunk és barátokként váltunk el.

Van amikor az ember rájön, hogy ő a fölös harmadik.

Én nem akartam őt minden áron megtartani mint valami plüssmacit. És aranyos volt, hogy ki akart tartani mellettem. De én jobban szerettem volna ha megéli azt a szerelmet, amitől elfolytva is szinte lángra kap. Voltam én is szerlmes és azt akartam, hogy ő is megélje.

Nem. A szerelem egy ember életében maximum 1-nagyon ritkán 2x van. Többször nincs.

Ha valakit elhagytam, azt nem más miatt. Hanem mert lezártam, kiléptem a jövőbe.

Volt.

Próbáltam elkerülni, elfojtani, de amikor leesett számomra is a helyzet és megértettem az érzéseimet, akkor megbeszéltem a barátnőmmel.

Szerencsére az #5ös válaszolóhoz hasonlóan érett, magas érzelmi intelligenciájú és még egy ilyen szituációban is támogató és segítő volt, így nagyon fájdalmasan, de békében, barátságban váltunk el.

Nagyon ritka az olyan ember, mint a 4-es. És az igazi szeretet/szerelem ilyen. Azt akarom, hogy a másik boldog legyen, ha nem velem, akkor mással. Egyszer én is éreztem ilyet a páromon, nem ismertem a lányt, csak feltűnt a párom szomorúsága. Épp adódott egy nagyon ritka alkalom, amikor be tudtam pillantani a levelezésébe és angol tanfolyamon egy lánnyal nagyon meleg hangnemben társalogtak. Semmi olyat, de mégis, megéreztem valamit. Rákerestem Fb-on vagy akkor még iwiwen, és nagyon helyes lány volt. Amikor vége lett a tanfolyamnak, a párom szinte depressziós lett. Akkor leültettem és elmondtam neki, hogy mit érzek, úgy rémlik, azt is elmondtam, hogy olvastam a levelezést és hogy most olyan szomorúnak látom és azt szeretném, ha boldog lenne és hogy elengedem. Sose vallotta be. Azt mondta, nem tetszik neki az a lány és csak én kellek neki. Pár hónap után túl volt rajta. Később, pár év múlva újra bele tudtam olvasni, visszapörgettem és láttam, hogy később kért a lánytól angol anyagokat, de a csaj lepattintotta, hogy nincs ideje szkennelni. Akkoriban ment férjhez is. Szóval ha volt is valami, a páromnak nem állt érdekében bevallani, mert nem volt jövőjük. Én csak abban vagyok biztos, hogy elengedtem volna és ma is így tennék. Később elvett feleségül.

Ő egyébként az nekem, aki miatt otthagytam az élettársamat. Az élettársamba soha nem voltam szerelmes, és azt hittem, én sose leszek viszonzottan szerelmes. Aztán megismertem a férjem, beleszerettem és pár évig azt hittem, ez kölcsönös. Nem bántam meg soha, az élettársam félelmetes ember volt, ha rájött a dili, tört zúzott maga körül, a munkahelyét képes volt otthagyni tél kellős közepén, amikor úgyis alig bírtuk fizetni a rezsit, állandó félelemben éltem mellette. Ha nem élek meg mellette néhány ilyen rettegős időszakot, nem tudtam volna elhagyni olyan könnyen, mert sokáig azt hittem, ő a legjobb barátom. De remélem akkor is megtettem volna. Sokkal boldogabb voltam szerelmesen. Viszont a férjem mellett is sokat szenvedtem, csak másként. Nem sokszor éreztem azt, hogy szerelmes lenne belém. De hiába kérdeztem, mellébeszélt és nem volt egyenes. Ezért nem tudtam kilépni. -most van egy férfi, akibe beleszerettem és nincs jövőnk és mégis lehet, hogy emiatt fogok elválni. Nem tudok két emberre koncentrálni, két férfit kívánni. Irtózom a férjem közeledésétől. Tehát mondható, hogy az új szerelem miatt fogom elhagyni a régit. Mondjuk ez az új szerelem sosem jött volna, ha minden rendben van köztünk.