Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ezzel nem tudok kihez fordulni, mit tegyek?
Hetekkel ezelőtt történt valami, amivel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak és annyira kényes téma hogy senkivel nem tudom megbeszélni, ezért muszáj lesz ide kiöntenem a szívem, névtelenül.
Néhány hete egy házavatón voltunk, ahol jelen volt egy távoli unokatestvérem is, aki az USA-ban él és utoljára kb 5-6 éve láttuk egymást, a kapcsolatot se nagyon tartottuk.
Én 21 éves fiú vagyok ő pedig, az unokatestvérem 26 éves lány.
Amikor megláttuk egymást, egyikünk sem ismerte fel a másikat, de a látványa azonnal letaglózott.
Egész este nagyon különösen vibrált közöttünk a levegő és amikor beszélgettünk bennem volt az a tipikus "bizsergető érzés".
Én úgy éreztem hogy ez a vonzalom kölcsönös, és a pillanat hevében nem érdekelt, hogy unokatestvérek vagyunk.
És innentől jön az a rész amire sokan írni fogják hogy "kamu történet stb stb..." , ez engem nem érdekel.
Azért írom ki ezt a kérdést, mert ha legalább 1 értelmes tanács lesz akkor már megérte.
Tehát nagy volt a nyüzsgés, ezért felmentünk az emeletre ahol senki sem volt, és elkezdtünk komoly témákról beszélgetni.
Amikor egy szomorúbb dologra terelődött szó, akkor átölelt, erre én hülye barom, nyakon csókoltam. Ő pedig visszacsókolt.
És ezután pedig kis híja volt hogy ott helyben nem feküdtünk le egymással, én szerettem volna sajnos be kell vallanom, tudom hogy beteg dolog.
De nagy volt a kockázat ezért csak csendben öleltük egymást, aztán pedig az unokatestvérem felállt, és azt mondta ne haragudjak rá, ezt mind nem kellett volna.
Szerinte az egész azért történt mert ivott egy kicsit, ennyi a részéről az egész.
Utána lementünk és nem iagzán beszéltünk egymással, utána sem az este további részében.
Azóta ő visszautazott, és ahogy eddig sem, most sem tartjuk a kapcsolatot.
Az a helyzet hogy reménytelenül belészerettem már ott, azon az éjszakán, és depresszióba estem.
Az egész annyira reménytelen.
Nem tudom hogy neki mit mondhatnék, mit írhatnék, de úgy érzem hogy örökre elvesztettem és a szerelmem felé nem akar enyhülni.
Talán olvassa ezt a kérdést, és akkor tudni fogja mit érzek.
Kérlek segítsetek, mit tegyek?
Semmit?
Majd elmúlik, vagy írjak neki?
Nem tudom, de felemészt ez a vívódás...
Nyílt kapcsolatról szó sem lehet, és nem tudom hogy az érzelmek kölcsönösek-e.
Amint írtam nem tartjuk a kapcsolatot, így kiutazni sem utaznék ki, egyszeri találkozás volt.
A másik kérdésre válaszolván pedig:
Igen, beleszerettem. Van ilyen.
A távoli unokatestvért úgy érted, hogy távol él vagy a rokoni szál is távoli? Mert ha az utóbbi, akkor abból még lehetne valami, nem számítana vérfertőzésnek, bár igazándiból az is elég groteszk tudna lenni.
A másik dolog meg a fizikai távolság. Ha te itt élsz, ő ott, akkor persze megoldható lenne, de borzalmasan nehéz egy távkapcsolat, hogy csak x havonta láthatod. Ráadásul mondta is, hogy csak az alkohol miatt történt ami történt. Ha ezt komolyan gondolta, akkor jobb azonnal elkezdeni elfelejteni őt. Ha úgy érzed hazudott, mert kellemetlen volt neki a helyzet, akkor írj rá, és mondd el az igazat. A legrosszabb ami történhet, hogy visszautasít, de inkább legyél visszautasítva, minthogy hamis remények közt szenvedj.
Szóval szerintem keresd fel, vázold neki a szituációt, aztán lesz ami lesz.
Rokoni szál is távolabbi és a fizikai távolság is.
Igen, a legjobb lenne mindent elmondani, de fogalmam sincs hogy mit is mondjak.
Az alkoholról pedig annyit hogy már azelőtt éreztem a ölcsönös vonzalmat hogy ivott volna, én pedig egyáltalán nem ittam.
Nálad biztos nem vagyok nyomorékabb Te gyökér, akinek éjfélkor nincs jobb dolga mint komoly kérdésekhez hülyegyerek válaszokat írni...
Nagyon gáz ember lehetsz a valóságban is, folytasd csak a magad vergődését mások kérdéseinél, barátom.
Le se fog tojni senki, örülj hogy válaszra méltattam a szánalmas makogásod.
21 éves vagy, kérdező, és meglehetősen szerencsés. Van, aki a büdös életben nem tapasztalja meg, milyen az, amikor letaglózza az embert egy megmagyarázhatatlan és mérhetetlen vonzódás. Te már most megtapasztaltad ezt, s későbbi pályafutásod során nagy segítségedre lesz majd.
A mostani helyzettel nem tudsz, nem lehet mit kezdeni. El kell fogadni, és el kell könyvelni a veszteséget. Berakni a szép emlékek közé, és nagy ritkán elmerengeni; mi lett volna, ha...
Igazad van, nagyon szépen köszönöm a válaszodat.
Igyekszem lezárni ezt a fejezetet és túltenni magam a dolgon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!