Mért nem lehet teljes komolysággal szeretni?

Én úgy állok a szerelemhez, hogy tudom, pusztán érzelmekre nem lehet alapozni. Megszokásra sem, hogy jól van, 10 év alatt egész hozzászoktam, hogy itt egy ember, jó helyen van. Szerintem ennél több kell, és muszáj belevinni gondolatokat, döntéseket is. Sorozatos döntések és tudatos cselekedetek adnak szilárd talajt egy kapcsolatnak. Persze meg kell szeretni a másikat. Ezért indulnak ki tartós kapcsolatok barátságokból és türelemből. Ez az én véleményem - olyannal nem is kezdenék, aki azonnal szerelemről beszél, vagy hirtelen fellángolástól vezérelve lép be a képbe. Én így próbálok szűrni.

Te pedig sajnos peches vagy. Adj neki elég időt, hogy megemészd, átértékeld, ami veled történt. Biztos megoldást nem tudok kínálni, mert hiába is mondanám azt, hogy fogadd meg a fentieket, lehet neked az egyáltalán nem járható út. De azért óvatosan. Minél óvatosabb vagy, lassan haladsz, úgy egyre inkább előjön a másik igazi énje. Aki türelmetlen, komolytalan, az hamar továbbáll, neki nem fogja megérni az egész.

Mindenki másképp csinálja. :-) Először is nézz magadba, és tudatosítsd, hogy te milyen kapcsolatot akarsz, mit vársz egy kapcsolattól, vizsgáld meg az eddigi kapcsolataidat, mire figyeltél, mire nem, voltak-e intő jelek... stb. és erősebb szűrővel keress társat, mint eddig.

Másrészt:

Az első esetnél, amiről írtál, az nem volt szép a másiktól, hogy nem szólt, mondania kellett volna, hogy neki van egy ilyen kilátásban, így viszont nem adta meg neked a döntés lehetőségét, hogy belemész-e így is, akár csak egy rövid kalandba, akár abba, hogy távkapcsolatban lesztek, és meglátjátok. Reméljük, tanult belőle.

A második esetnél meg ő szerintem az a típus, aki inkább a szerelem érzésébe szerelmes, mellé hasonló típusú szabad ember kell, nem játszik ő, csak így éli meg, és aki jobban ragaszkodna, az csalódásként éli meg a dolgot, de ehhez megint csak magadat kell jobban ismerni, meg oda kell figyelni, hogy kiismerd a másikat. Ismerek ilyen embert. Az előző barátnője is ragaszkodóbb volt, és sokáig tartott, míg tovább tudott lépni szakítás után, a mostani barátnője is ragaszkodóbb, így kívülről nézve kétlem, hogy életre szóló lesz a dolog, de érezzék jól magukat együtt, amíg működik a dolog.

Üdv a való életben. Sajnos az ember a legritkàbb esetekben talàlja meg elsőre a nagy őt. Mire eljutsz oda, addig rögös , fàjdalommal , csalódàsokkal teli út vezet. Kiszűrni, főleg az elején nem igazàn lehet. Esetleg ha màr tapasztaltabb az ember, talàn. De akkor is belefuthatsz olyanba aki színésznek is elmehetne, olyan jól alakítja a szerelmest, az érdeklődőt. Amíg el nem éri a céljàt.

Èn a szüzességemet úgy vesztettem el, hogy 4 hónap jàràs utàn feküdtem le az első pasimmal 19 évesen,(illetve akkor még azt hittem hogy az...) aki minden lelkiismeretfurdalàs nélkül kidobott utàna, mondvàn csak arra hajtott.... és azt is közölte, hogy màs lànyokkal is ugyanezt csinàlta, mert szerinte milyen vicces, plusz unalmas lenne neki többször ugyanazzal lefeküdni. Nem gondoltam hogy ilyen vége lesz. Talàlkozgattunk, randiztunk, sokat beszélgettünk, közös programokra jàrtunk, a szerelmének nevezett. Èn úgy tudtam kapcsolatban vagyunk. Még azt is hazudta hogy szeret... Ezt azért nem volt egyszerű feldolgozni.

Később màr könnyebb volt túllépni a csalódàsokon. A nagy része nem is tartott ennyi ideig.

A férjem előtt akivel 9. éve vagyok együtt, még 1 éves kapcsolatom se volt. Csak 4, 10, 1, illetve egy 1,5 hónapos . A nagyobb részüket kapcsolatnak se igen nevezném. Nem volt szerencsém, bàr minden szenvedés megérte az elmúlt évekért életem szerelmével, azért azértami most van:)