Miért hiszi azt sok ember, hogy aki szerelmes belé, az ok nélkül, véletlenszerűen teszi ezt?

Kérdező, ajánlom a figyelmedbe az alábbi cikket:

[link]

A magas intelligenciájú csinos hölgynek vallot egyén nem érti, hogy a szerelem nem feltétlen racionális, az egész gyökere az ösztönös szaporodás, de szólj nyugodtan ha hetero létedre a rengeteg közös érdeklődést és jellemzőt felmutató barátodba beleszerettél. Na ugye, hogy nem?

Nyilván ez a közös érdeklődés stb jó és sokszor így van, csak ezt kijelenteni, hogy kb csak ez van és más elmebeteg, hát... átgondolnám azt a magas intelligenciát.

(UI: Keress valami helyesírási hibát a mondandómban, hogy érvénytelennek titulálhasd az egészet és megnyugodjon a lelked)

Olvastam én már cikket arról, hogy az emberek a külsőleg hasonlító emberekhez vonzódnak (pl. mindketten kék szeműek, világos hajúak, azonos ferformájúak stb.). De (!) evolúciós célból sokkal előnyösebb külsőleg eltérő jellemű párt választani, mégpedig azért, mert így nagyobb eséllyel születnek egészséges utódok. A hasonló kinézetű párok DNS-e nagyobb mértékben megegyezik, ezért nagyobb eséllyel áll fenn a mutáció lehetősége. Akkor is, ha ez önmagában egyaltalán nem nagy százalék, de nagyobb az esély rá. Egyébként meg a külsőleg kevésbé hasonlító emberek utódja nagyobb eséllyel lesz "szép" is. Talán ezért olyan szépek a felvér babák :D

Egyébként az érdeklődés és belső tulajdonságok terén egyértelmű, hogy a hasonló a hasonlót vonz. Az "ellentétek vonzzák egymást" csak az apró dolgokra vonatkozhat, hogy "kiegészítsék" egymást a felek, pl az egyik utál mosogatni, de szívesen porszívózik, a másik meg fordítva. De 2 szögesen ellentétes tulajdonságú ember közt (akiknek az értékrendje is eltér) nem fog kialakulni párkapcsolat. Viszont, egyoldalú dolog (plátói szerelem) szerintem még lehet ebből is.

Kimaradt az, hogy sokan a fantáziájukba szerelmesek, az életükbe vetõdik olyan ember, akirõl keveset tudnak, de kivetítik rá az álomszerū elképzeléseiket, annak ellenére, hogy egy ábránd képbe szerelmesek, abban a hitben élnek, hogy az illetõ személybe.

Amúgy emberek vagyunk, valamennyire mindenkiben felfedezhetõek hasonlóságok, akár hiszed, akár nem. Nem tudom, hogy te miféle hasonlóságról elmélkedsz, de tény minden emberi lény hasonlíthat valamiben. A klónomba meg nem leszek föltétlenül szerelmes, tehát nem csak ettõl függ.

Valamennyire ez is rájátszik, de nem csak ettõl függ minden, ez csak egy szempont a sok közül, amit te kiemeltél és akkora nagy jelentõséget tulajdonítasz neki, dehát te tudod, lehet, hogy a te szerelmi életedre igaz, bár nem mindenkiére.

Természetesen nem hasraütésbõl leszünk szerelmesek bárkibe, nem véletlenszerūen történik, mint valami lottó játék.. hanem olyan emberekbe, akikben pozitív tulajdonságokat fedezünk fel, legyen szó akár megjelenésrõl, kinézetrõl.

Sokat keverik a szerelmet a vonzalom vagy rajongás érzetével, tehát nem tudom mirõl is akar szólni ez a kérdés. Vonzódni bárki vonzódhat bárki iránt, aztán nem tudom mennyire lehet ezt szerelemnek nevezni.

Ilyen az amikor valaki olvas valamit, és egy resztudasbol komplett elméletet von le.

Igen, annyit megállapították már rég, hogy hasonló a hasonlót vonzza.

De abból vérzik a feltevéses. Hogy

a) azt is leírtak már, hogy van hasraütéses szeri szerelem (köznyelvben így hívjuk a fogalmat, valójában más, ha érdekel utanolvasol)

B) úgy is lehet valaki szerelmes hogy pont azok a tulajdonságai fogjak meg, amiket saját magában hiányol, de ő mag is szeretne olyan lenni ( tehát kiegészítik egymást, ez elég gyakori)

C) mivel a szerelem idealizál, könnyen lehet hogy te csak ilyennek vagy olyannak látod, vág látni akarod a másikat. Aztán idővel kiderül, hogy az idealizált kép milyen messze is van attól, amit gondoltál.

D) és akkor még a vonzalom összetevőjerol nem is beszéltünk

De leegyszerűsítve, nem vonhatók le a fentibol, hogy márpedig az a szerelem kölcsönös lesz. Egyetlen tényezőt emeltél ki a sok közül, ez a a barátsághoz elég. A szerelemhez önmagában kevés.

Olyan szempontból a “legfontosabb”, amit inkább úgy fogalmaznék, hogy legideálisabb. Ez így pontossabb.

Merthogy a kölcsönösséget ez nem befolyásolja, de a működését.

A szerelemnek több összetevője van. Azt vitattam csak, hogy feltételezted a hasonlóságáról a kölcsönösséget is, pedig ez nem igaz. A hasonlóság önmagában a barátság hoz elég, hogy megkedveljem, ergo szimpatikus lesz a másik. Ha a vonzalmamat nem kelti fel(ami szinten fontos a szerelem erzesehez, és nem mindig a külső váltja ki, szóval ez is legalább mennyire érdekes egyébként), akkor max barátok lehetünk a másikkal.

Arról nem is beszélve, hogy a szerelem ritka, én 30-hoz közel pl max 2x éreztem. Ha a személyiség típusokat vesszük, bonthatjuk 4 alap személyiségbe, de nagyon max 12 típus van... ergo hasonló embert könnyen találsz a mindennapokban, jól kijossz velük pont ezer. De szerelmet mégis sokak csak párszor éreznek max életük során.

Szóval igen, hasonló a hasonlót vonzza, ez régóta tény már írtak is róla. Én amit írtam azért írtam, mert így jött le, mintha egyértelműve vetted volna ezzel párhuzamosan a kölcsönösséget, ez pedig nem garantált, mert a vonzalom is elég bonyolult dolog, kit tartunk annak, ha a másik nem vonzódik, hiába bír téged, ez marad platói.