Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon hiányzik a szerelem az életemből. Eddig azt hittem jól vagyok egyedül is. Tévedtem?
Két gyerkőccel vagyok egyedül. És kizártam eddig mindenkit az életemből. Jó együtt lenni a gyerekeimmel, szeretem a munkám, vannak barátaim. De egyre többször érzem, hogy nem elég a puha plédemmel ébredni, vagy csak abba elbújni. Nem is tudom mire vágyok, hogy valakivel együtt öregedjek meg, vagy folyton csak rózsaszín köd lepjen be. És amennyire szeretnék társat(valamilyen formában) annyira félek is az egésztől.
Aki újra kezdte az életét, annak is volt ilyen érzése, normális?
válasza: válasza:Persze hogy normális.
Szerintem a legtöbb ember ugyanígy van hasonló szituációban (ahogy én is).
Egy ideig rossz egyedül (szakítás után), aztán hozzászokik az ember. Majd következik az a fázis amikor kifejezetten elkezdi élvezni azokat a dolgokat amik az egyedülléttel járnak. Majd egy idő után egyre erősödik az érzés, hogy ez így mégsem természetes, kell valaki aki vár haza, vagy akit vársz haza, akivel együtt lehet nevetni, sírni, tervezni, végrehajtani, stb.stb.
Pont ugyanebben a fázisban vagyok. Néha el is gondolkodom, hogy mennyivel egyszerűbb volt az életem amíg 100%-ban tudtam élvezni az egyedüllétet... Nem tudom hogy lehetne oda visszakerülni. Mert arra már rájöttem hogy társat találni 40 évesen "mission impossible"...
40f
válasza:Örülj neki, hogy idáig kimaradt az életedből!
A szerelem egy totál fölösleges és kártékony dolog, azzal csak nyersz, ha kimaradsz belőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!