Mi értelme a szerelemnek ha úgyis elmúlik?

Szerintem attól, hogy már nem vagytok együtt, még nem "múlik el".

Akit szerettem, arra évekkel később is emlékszem, még akkor is ha nem találkoztunk, de maradnak érzések, emlékek, ha szerencsém van, a jó viszony is megmarad az exel.

Azon meg elég gyerekes lenne siránkozni, hogy "megbántam, hogy megismertelek, mert már nem dugunk". Ez mégis hogy hangzik?

Ezzel kinyilvánítottad, hogy csakis hátsószándékkal ismerkedsz emberekkel, ez meg jellemedre nézve elég gáz dolog lehet:D

Egyrészt: a szerelem maga, a lilaködös érzetű kémiai reakció olyan 2-3 évig tart, ennyi ideig biztosítva, hogy a nő és a férfi együtt maradnak és közösen gondoskodnak az utódról, amíg nem lesz legalább egy picit is önálló. Ösztönszinten ez az "értelme", hogy legyen egy biztos szövetség a szülőpár között, hogy nagyobb esélye legyen a közös kicsinyüknek.

Másrészt: az ösztönökön túl is van élet, és nem kell mindenáron "elmúlnia" a szerelemnek, legalábbis nem úgy, ahogy te gondolod. Nem szabad hátradőlni, hanem dolgozni kell a kapcsolaton, és akkor megmarad a mély szeretet, ami egyébként szvsz sokkal értékesebb, és a szenvedélyt, szerelmet is vissza lehet csempészni ügyesen.

Harmadrészt: vannak dolgok az életben, amik úgy is jók, hogy elmúlnak. Ilyen pl a már említett kajás példa, azért jólesik enni egy finom ételt, még akkor is, ha elfogy, és sz..r lesz belőle :) Egy jó filmet is jó megnézni, egy jó könyvet jó elolvasni, még úgy is, hogy bizony van vége. Vagy mi értelme élvezni a nyarat, elutazni, strandolni, fagyit enni, örülni a jó időnek, ha utána úgyis jön a hideg? Érted... Meg kell tanulni élvezni azt, ami van, mert MINDEN véget ér egyszer, és ha emiatt megkérdőjeleznénk a dolgok értelmét, és élvezhetetlennek titulálnánk, akkor bizony főbe is lőhetjük magunkat akár, mert ezt a gondolatmenetet követve hamar eljutunk oda, hogy semmi élvezhető nincs az életben.

Evolúciós "értelme" van. A hímet leköti, hogy - ösztöneivel szembeszállva - a génjei terjesztését ne gyakorolja úgy, ahogyan kellene, vagyis ne termékenyítsen meg másokat is, hanem minden energiáját az adott utód nevelésére fordítsa. A szerelem eg strategia a természetes szelekció részéről.

Egyébként nincs értelme. A klasszikus szerelemben nem is hiszek.

Hol marad a híres mondás, hogy "semmi sem vész el, csak átalakul"????

Pl. a kajás példánál maradva, amit megeszel, az sem tűnik el a sz*rban, hanem a részeddé válik, a fontos anyagok beleépülnek a szervezetedbe:)))

Remélem érthető példa volt.

A szerelemmel is valahogy így van.