Miért fáj ennyire a szerelem?

Már több mint 6 évvel ezelőtt jártam a pasival, ő volt az első szerelmem. Vele történt életem első csókja, vele feküdtem le először. Azóta se voltam soha ilyen szerelmes. Volt már pár kapcsolatom, de soha nem éreztem azt a hihetetlen szerelmet, amit őiránta...

Igazság szerint sohasem tettem túl magam rajta igazán...

Mondhatnánk hogy a nosztalgia beszél belőlem, de nem évek múltán jutott ez eszembe, hanem a szakításunk óta mindig bennem van. Hiába kezdtem másokkal járni, ha ő feltűnt, mindent eldobtam magamtól és futottam hozzá. Aztán koppantam, mert nem kellettem neki...

Elég ha hallok felőle valami hírt és már megakar hasadni a szívem...

Most viszont úgy érzem darabokra tört...

Hallottam egy pletykát róla és utána néztem a facebookon. Igaz. Gyereke lett...

Minden remény ami eddig volt bennem, hogy talán sikerül vissza szereznem, most eltűnt...Úgy érzem egyedül vagyok, magányos vagyok, senki sem kell, senkit sem akarok, csak őt.

De ő neki már családja van....

És soha nem értettem miért is nem voltam neki elég jó....

Miért fáj a szerelem? Miért nem tud csak úgy elmúlni hogy ne kínozzon?