Vàgyom a szerelemre de nem kellek senkinek. Mindig azt gondolom, ha kedves vki velem akkor màr többet akar, pedig nem. Mit tehetnèk hogy ne legyek ilyen? Volt vki hasonló helyzetben?

Nem, úgy értem, hogy a férfiak nem nyafognak, hanem adják magukat, élik az életüket, dolgoznak vagy tanulnak, és tök átlagos külsővel q*vára nem kellenek a nőknek. Aztán van, aki frusztrált lesz és lövöldözni kezd, más pedig itt írja ki. Mindenesetre a farkam tele van ezzel a férfihibáztatással, mikor egy nő ennek a századrészészéért is nyafogna. Nem nyafogunk, hanem ez kurtára egy össztársadalmi probléma, hogy a nők tömegesen utasítják el a teljesen normális, átlagos férfiakat, akik egész életükre kiható problémákat szednek össze 20-30 között a párkapcsolat és a nemi élet hiánya miatt. Ajánlom ennél a kérdésnél a 17-es választ:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarsk..

#13-as vagyok; férfi. Bizonyos csoportok kollektív hibáztatásának én is teljesen ellene vagyok, nem is ezt tettem.

Azt szerettem volna kifejezni, hogy a nyafogó "férfi"-nek jóval kevesebb esélye van arra, hogy egészséges párkapcsolatot létesítsen.

Szerintem amit te művelsz, az benne van a nyafogó kategóriában: magyarázod, hogy a nők milyen izék mert egy átlagos külsejű dolgozó férfi nem is jó nekik. Tudod, ez nem más, mint nőhibáztatás, ahelyett, hogy belenéznél a tükörbe, és kiderítsed, hogy mégis mi a fészkes fenét csinálsz rosszul.

"Azt szerettem volna kifejezni, hogy a nyafogó "férfi"-nek jóval kevesebb esélye van arra, hogy egészséges párkapcsolatot létesítsen."

Nem nyafogóként is minimális az esélyük, úgyhogy kb. mindegy. A nyafogó férfi valójában erre jön rá, egyszerűen próbálkozik hiába évekig, aztán már átlendül egy ponton. Minek tartsa magában? Nincs nagyon vesztenivalója, hisz akkor se kellett, amikor még pozitívan állt hozzá.

"Tudod, ez nem más, mint nőhibáztatás, ahelyett, hogy belenéznél a tükörbe, és kiderítsed, hogy mégis mi a fészkes fenét csinálsz rosszul."

Sok mindent rosszul csinálok biztosan, de ettől még a jelenség létezik, és nem én vagyok a hibás. Nőknél az egészen idióták és defektesek is simán találnak partnert, ha akarnak. Nem fogom magam még jobban hibáztatni és utálni, csak mert szerinted mindenért én vagyok a felelős. 26 évesen ember legyen a talpán, aki átlagos férfiként képes becsajozni. Átlagos alatt azt értem, hogy mondjuk nem magasabb 175 centinél, nem feltűnően jóképű vagy vonzó valami más miatt. Nálam sokkal "kicsattanóbb" korombeliek is szívnak vele rendesen. Egész életemben túlkompenzáltam, szóval add a tükrös tanácsodat valaki másnak. Kicsit tele van ennyi idő után az ember hócipője azzal, hogy soha, semmi nem jó, amit csinál. Hogy önértékén senkinek nem felel meg eléggé.

Hát csak megerősíted a benyomásomat, persze ha akarsz, akkor továbbra is dönthetsz úgy, hogy nyafogsz, de vállald fel, hogy ez a te DÖNTÉSED. Ennyi erővel már most befeküdhetsz a koporsóba, mert tudod, ha az automatába ugyanazt az érmét dobod be, ugyanazokat a gombokat nyomod meg, ugyanazt fogja csinálni. Persze lehet, hogy egyszer majd ez lesz a jó...

Én nem arról beszélek, hogy másnak kell megfelelned, hogy lessed az áldozatod minden kívánságát, aztán hátha kapsz. Ha önmagaddal rendben vagy, és ezt sugárzod, akkor nem azért fognak szeretni, ha szeretnek, hogy mit teszel, hogy nézel ki, hanem azért, mert olyan vagy, amilyen, szőröstül-bőröstül.

De az egész hülyeség, amit mondasz: ha nem csak a sebeid nyalogatásával lennél elfoglalva, akkor látnád, hogy a nők közül is nagyon sokan nincsenek kibékülve magukkal, és nem a hercegre várnak fehér lovon, aki tökéletesen néznek ki. Képzeld, nagyon sok nő van hozzád hasonló helyzetben, és görcsöl, hogy kicsi a melle, nagy a melle, hogy ilyen az arca, olyan a feneke, és nagyon sok nő megy mindenféle izémizéhez (jós, pszichológus...), hogy tanácsokat kapjon, hogy mit tegyen, ők is megkapják a magukét. És meg fogsz lepődni, nagyon sok magányos fiatal nő van.

Akkor elmondom, hogy ha találsz is egy nőt, az még nem jelent semmit. Én is találtam, megnősültem. Életem onnantól kezdve maga a pokol. Ugyanis miért keresünk párt? Mert jól akarod érezni magad, szeretni akarsz valakit, azt akarod hogy téged is szeressenek, közös célok, szex, család stb.

Nálunk ebből a gazdasági közösség valósult meg, ezenkívül ki lettem herélve, az önbecsülésem már nem is létezik. Kedves szót, érintést nem kapok, a szex meg az sem tudom mi. Ha valakinek elmesélem, nem hiszi el.

Iskolázott, jó munkahellyel rendelkező, figyelmes, odaadó ember vagyok. Sosem "csaltam", céltudatos voltam mindig is. Volt gyerekszobám, széles látókörrel rendelkezem, nem hanyagoltam el magam, fontosnak tartottam hogy kis meglepetésekkel, figyelmességekkel bókoljak a páromnak.

Erre azt kapom, hogy mint férfiasságomban, mint emberileg semmibe néz. Nekem egy életre elment a bizalmam a nőktől! Sajnos magam körül is azt látom, hogy egy férfi nem azoktól az értékektől férfi amiket felsoroltam, hanem a külsejétől és a "hozományától", megspékelve egy domináns, agresszív stílussal.

A normális férfiak az "aranyos" kategória, ami meg tudjuk mit jelent. Aztán meg jönnek a jótanácsok, váljak el. Oké, azzal még azt is elérném, hogy az eddig felépített életem romokba dőlne, lennék egy elvált 40+ férfi gyerektartással, a gyerekemet max. 2 hetente láthatnám, beletörődhetnék abba, hogy a gyerekemet valami macsó alfahím fogja "nevelni", beletörődhetnék abba, hogy ilyen háttérrel szó szerint már a kutyának sem kellenék stb...stb... Ha meg próbálkoznék, pofára esés, pofára esés hátán lenne. Ráadásul ezek után, kiherélve, megtaposva mekkora önbizalommal mennék el egy randira? Már ha valaki méltóztatna rám szánni 5 percet. Sosem kaptam az életemben sem figyelmet, kedvességet senkitől. Azt sem tudom milyen az a jó kapcsolat, azt sem tudom milyen a szex. Full kuka az életem, amikről eddig azt gondoltam érték, ami jó egy nőnek, arról ma már azt gondolom hogy egy felesleges pávatánc. Tárgyak vagyunk amiket használunk és eldobunk.

Semmit sem ér az egész élet!

"Én nem arról beszélek, hogy másnak kell megfelelned, hogy lessed az áldozatod minden kívánságát, aztán hátha kapsz. Ha önmagaddal rendben vagy, és ezt sugárzod, akkor nem azért fognak szeretni, ha szeretnek, hogy mit teszel, hogy nézel ki, hanem azért, mert olyan vagy, amilyen, szőröstül-bőröstül."

Volt, amikor önmagammal rendben voltam. És akkor sem kellettem senkinek. Na, vajon miért? Csomó ember van így vele.

Utolsó: ez is csak azt erősíti meg, hogy a nőknek az erő kell. Vagy te veszed őt egy kicsit semmibe, vagy ő fog nagyon téged.