Csokit zabálok és bőgök, valaki vigasztaljon meg! Nem mondom meg, nő vagyok-e vagy férfi. Hogy bánhat így velem?

Megtörtént velem is, életemben először, hogy beleszerettem olyanba, aki foglalt. És ez most már elhúzódó probléma sajnos, nem tegnap zúgtam bele. És elegem van, olyan bánatos vagyok meg magányos, most is tömöm magamba a gigantikus csokit, és bőgök... Ilyenkor csak csokit akarok enni, és ha arra gondolok, a sok csoki egészségtelen és míg hízlal is, akkor attól elszomorodok és bőgnöm kell, ezért még több csokit eszek... Csokiba folyton a bánatom. Most is egy giganikus táblát próbálok letuszkolni... Most épp azért lettem szomorú, mert egy elegáns rendezvényen voltunk, ahol lehetett a végén táncolni, amit szeretek, és kértem, hogy kérjen fel, hogy jöjjön, táncoljon velem, és azt mondta nem, bárhogy kértem. Aztán amikor a barátnője kérte, először annak is mondta, nem táncol, de aztán beadta a derekát. És most ezen bőgök, hogy velem nem jött, bezzeg vele igen. Pedig tudom, hülyeség, hisz persze hogy a barátnője kérésének könnyebben tesz eleget. De akkor is, hogy tehette... Hogy engem csak úgy visszalök, de ha a barátnője kérleli, akkor megenyhül... Elegem van belőle. Ráadásul a családom nem volt itt a szülinapomon, és msot azzal tették jóvá, hogy hoztak nekem csokit, 4 csomag Lindt bonbont, az rengeteg finom csoki, és ha ránézek, bőgnöm kell, hisz már így is túl sok csokit ettem, de tudom, hogy ezt is mind meg fogom enni... Olyan izé a szerelmem. Hogy tehette? Hogy nem veszi észre, hogy mit érzek iránta?