Van még esély helyre hozni?

Nagyon rossz helyzetben vagy. Sajnálom.

Én is voltam hasonlóban, de nálunk a józan ész döntött.

Tiniszerelem volt a miénk. 3 évig voltunk akkor mi is együtt, de nagyon martuk egymást. 1000x megbántottuk egymást, volt hogy szóban, de volt hogy fizikailag is.

Egy "bunyó" után, aminek csonttörés lett a vége, akkor közösen döntöttünk úgy, hogy ez így nem jó, nem mehet tovább.

Halálosan szerettük egymást. Ez a szó szoros értelembe vett szerelem volt.

Külön helyen folytattuk, én elkerültem egyetemre, ő másik városba, sosem találkoztunk. facebook megjelenése után ismerősök voltunk, de ennyi. Nem leveleztünk. Mosolyogtunk egymás családi képein :) Örültünk, hogy boldog a másik.

13 év után azonban találkoztunk egy iskolai rendezvényen. Mikor megláttuk egymást mindketten lefagytunk. Odamentnük, üdvözöltük egymást, bemutattuk a másikat a családnak, gyerekeknek.

Az este hátralévő részét szemezgetéssel és kóbor mosolyokkal töltöttük. Mindkettőnkben fellobbant a láng.

1 hét múlva a facen írt egy levelet, hogy hazalátogat. egyedül.

sokáig tűnődtem rajta, hogy találkozzak e vele, de nem tettem. A férfjem egy imádnivaló ember, nagyon jó apa, köztünk már rég nincs vonzalom, de tiszteljük egymást.

6 hónapon keresztül írogatott, de nem válaszoltam neki.

1 év múlva egy munkahelyi konferencián ott volt ő is. Egy hétvégét együtt kellett hogy töltsünk. Kiderült, hogy ő is a cégnél dolgozik már 4 éve. Akkor sokat beszélgettünk, mesélt magáról, a gyerekeiről, a szerelméről. Tudta hogy miért nem válaszoltam. Tudta hogy mi a helyzet velünk. Hogy bármikor egymásnak tudnánk esni.

A hétvége után abban maradtunk, hogy nem kísértsük a sorsot. Nem írtunk egymásnak.

Fél év múlva újra találkoztunk egy céges rendezvényen. Mindenki elegánsba. Beszélgettünk, és szeretném az italra fogni, de egymásnak estünk.Életem legrosszabbja volt. mindkettőnk fejében ott voltak a gyerekek arcai, a megcsalt házastársak szavai... Nem érte meg! Egy cseppet sem. Szép volt egykor, jó volt, de vége. nem véletlenül léptünk tovább. Túl egyformák voltunk, n em működött. Ismertem minden mozdulatát, minden gondolatát. Tudtam hogy őt is ki fogja készíteni a cselekedete.

Az eset után rám szörnyű bűntudat települt. Töröltem ő facebookról, felmondtam a munkahelyemen és nagyon hosszú depresszió nehezedett rám.

miután kiebickéltem a depiből a férjem elém állt, és közölte, hogy megcsalt. Elmondta hogy szerelmes, de nem tud dönteni. Én is elmondtam neki.

Viharos időszak következett.

1 évig tartott, amíg újra egymáshoz tudtunk érni.

Sokan nem tudták volna ezt megtenni, de mi igen. Életünk legjobb döntése volt, hogy a férjemmel adtunk egymásnak még egy esélyt.

Elhidegülésnek nyoma sincs. Imádjuk egymást. Sokan azt mondanák, hogy de mi lett a bizalommal? Jobb, mint volt. Túl sokat vesztenénk, ha szélnek eresztenénk egymást.

Én csak azért hagyom itt neked a történetemet, hogy tudd, nem éri meg! Az érzelmek, az emlékek föléd kerekednek, de már nem azok vagytok, akik voltatok.

Próbáljátok meg rendsbehozni a házasságotokat! Ne a könnyebb utat válaszd! Ne sodródj! Döntésekkel rendelkezel, saját szuabad akarattal!

Csak úgy cselekedj, hogy utána még hosszú-hosszú éveken át tükörbe tudj nézni!

Én sokáig nem tudtam. de persze nem vayunk egyformák..