Hogyan tovább ezek után? Mindennek vége?

Előre leszögezném, hogy elég hosszúnak bizonyosul a történet.

Elsősorban ötletem sincs, hogy mit kellene tennem ilyen esetben. Rengeteg más hasonló történettel találkoztam már és ismerem az azokra szánt segítő válaszokat is. De mégis úgy érzem, hogy létre kell hoznom külön ezt a témát és segítséget kell kérjek, mert nem tudom mi tévő legyek.

Három évvel ezelőtt megismertem a mostani páromat, akivel csak 4 év korkülönbség van. Én 18 éves, ő pedig 22 éves volt. Rettenetesen szép kapcsolatunk volt mindaddig, amíg az utóbbi napokban ki nem derült valami. Mióta ezt tudjuk egyszerűen rá sem bírunk nézni a másikra. Annyira rossz és furcsa érzés fog el, mikor ezt mégis megteszem és eszembe jut. Tudni kell, hogy 3 hetes állapotos menyasszony vagyok és tőle várok kisbabát. A három évünk alatt rengeteg mindent éltünk meg együtt és nagyon sok mindenen átsegítettük a másikat. A közös jövőnk tervezése mégis egy pillanat alatt összeomlott. Két hónappal ezelőtt kaptam egy fenyegető levelet. Azt írták benne, hogy a rendőrségre fogják vinni az ügyet, ha nem vallunk be valamit. Ezenkívül még sok más trágárságot is beleírtak az üzenetbe. Nem értettem, hogy mit kellene bevallanom, azt meg pláne nem, hogy mit kell bevallanunk. Megijedtem egy picit, de végül elfelejtődött miután elmondtam a páromnak és ő azt tanácsolta, hogy ne dobjam ki ezt a levelet, de egyelőre mellőzzük. Így is tettünk. Sokáig nem jött szóba ez a dolog. Tíz nappal korábban megint kaptam egy névtelen feladótól egy levelet. Benne volt egy biológiai tesztvizsgálatnak az eredménye, amelyben az én és a párom DNS mintáit vizsgálták. Ledöbbentem, mert nem tudtam, hogy ki, miért és hogyan jutott ezekhez hozzá, valamint az eredmény számomra sokkoló volt. A vizsgálatból kiderült, hogy a párom, akitől kisbabát várok és akinek a menyasszonya vagyok, valójában a 19 éve eltűnt bátyám. Először azt hittem, ez valami vicc. Orvosról orvosra eljártunk, hogy kiderüljön mi az igazság. Mindegyik azt mondta, hogy az adatok nem hamisak és testvérek vagyunk. A bátyám eltűnéséről annyit, hogy 3 éves korában nyomtalanul eltűnt egy baleset következtében. Erről nem szeretnék beszámolni és a történetben nincs is annyira jelentősége.

Én nem tudom, hogy ilyen helyzetben mi lenne a helyes. Úgy érzem még mindig szeretem őt, de attól a naptól fogva az, hogy "mi", megszűnt létezni. A legnagyobb gond csak azzal van, hogy röviden a saját testvéremtől várok gyermeket. Nem elég, hogy hirtelen elveszítem azt, akinek a menyasszonya vagyok és akivel annyi éven keresztül támogattuk egymást, aki a másik felem (Hát valóban...), de még babám is lesz tőle, akit sajnos valószínűleg orvosi kezek közé kell tennem, mert nem szülhetek meg egy olyan kisbabát, aki a testvéremtől van.

Rohadt nehéz helyzet és nem tudom mi lesz később.

Nagyon örülnék, ha írnátok néhány ötletet, hogy ebben a helyzetben ti hogyan cselekednétek. Itt nem a kapcsolatra gondolok, mert egyértelmű, hogy ennek ezek után már nincs jövője.. De a kisbaba... Nyilván tőle is búcsút vehetek, igaz? :( :( :( El sem tudom hinni, hogy ilyen megtörténhet egy emberrel, azt meg főleg nem, hogy velünk. Hogyan lehetséges ilyen..... Elképesztő.

Azóta mély depresszióba estem. Egyedül érzem magamat és átvertnek. Fáj, hogy egy apró lélek, aki még meg sem született, még esélyt sem kap arra, hogy a szívem alatt hordozhassam 9 hónapon át és életem végéig fogjam a kezét. Fáj, hogy már most eltemetjük azt, akire annyira vártunk......

21/L