Mikor azt hittétek mindennek vége?

Adnék tanácsot szívesen, de sajnos úgy jártam mint te, kedves kérdező.

Ha elmélyedünk magunkban, megleljük a választ. le kell dobni minden gátlásunkat, a félelmeinkkel szembe kell nézni hogy tudjunk változni, változtatni. Önismeret kell a lélekhez. Ezt magunk tudjuk leküzdeni, vagy egy kis megértéssel-segítséggel.

Idő....

Barátok, kimozdulás, nagy beszélgetések, új hobbi, sport (sok sport), ismerkedés (barátilag, kötetlenül, így ismerkedtem meg a mostani párommal is), nagy kirándulások, sok olvasás (már aki szereti, én nagyon), új dolgok tanulása.

De persze ez azonnal, egyik napról a másikra nem megy, kell egy kis gyászidőszak, mikor jól kibőgi magát az ember. Ez előfordul később is, de egyre kevesebbszer.

Ismerem, amiről írsz.Az egyetlen dolog, ami segíthet, ha sikerül egy másik olyan embert találni, akiről szintén úgy gondolod, mindenben az igazi.A baj csak az, hogy rengetegen egész életükben egy olyat sem találnak akiről ezt elmondhatják, helyette együtt élnek valakivel, aki épp jutott.

Pontosan úgy vagyok vele, ahogy Te is leírtad...14 éve nem tudom túltenni magam azon, hogy elvesztettem azt, akit az igazinak tartottam.Annyi mindent megpróbáltam, próbáltam keresni más társat, de mivel az enyém egy "álompasi" volt, így persze nem találtam olyat aki bármiben is hozzá fogható lett volna.Próbáltam elhitetni magammal, hogy nem szeretem, utálom őt és van is okom rá.De ez csak önbecsapás volt, mindig visszajöttek az érzéseim, hogy ugyanúgy szeretem még most is.4 évig eljárt hozzám a nagy távolság ellenére is(ország másik végéből), aztán egyszer váratlanul közölte, hogy mi sosem jártunk együtt és nem szerelemmel szeret, ráadásul eszében sincs velem komoly kapcsolatba kezdeni.Előtte 4 évig tartott abban a hitben, hogy neki is én vagyok az igazi.

Ez ráadásul már a sokadik fiú volt, akiben csalódtam, de tőle tényleg nem ezt vártam, mert róla kivételesen elhittem, hogy tényleg más mint a többi,nem egy közönséges szélhámos, de hát úgy látszik, nincsenek kivételek...

Már nem számítok arra, hogy találhatok jobbat is.Csak szeretnék valakit, hogy mégse éljek úgy, mint egy zárdaszűz,valakit, aki ha nem is lesz az igazi, legalább úgy ahogy el tudom fogadni,de nem tudom elképzelni, hogy valaha is egy férfira szerelemmel gondoljak, nem teszem ki magam még egy csalódásnak.Tudom, kicsit szemét lettem, ez van...