Hogy fogadhatom el, hogy az az illető, akit szeretek mással van? Hogy lehet továbblépni?

Tapasztalatok alapján fogok most válaszolni neked...

Nemrég ugyanilyen csapás ért engem is. Rettenetesen sz..rul voltam, hadd ne mondjam, miket csináltam ennek hatására. Nagyon szerettem őt, és úgy éreztem, véget ért az életem ezen a ponton.

Nos, először is az a legfontosabb, hogy azon a kib..szott Fészbukkon ne azt lesd folyamatosan, hogy hon van, és mit csinál éppen azzal a másikkal, mert azzal csak sósavat öntesz a szíveden lévő nyílt sebre. Ez a legrosszabb, amit tehetsz - ráadásul önként... Ez lenne az első pont, hogy egyáltalán ne tépd fel újra és újra ezt a sebet. Magaddal b..szol ki általa.

Nem mondom azt, hogy már teljesen rendbe jöttem volna. Leküzdeni az elvesztését adott esetben évek munkája is lehet, viszont együtt lehet élni a tudattal, anélkül, hogy fájna. Számomra a barátaim adtak nagyon nagy segítséget a talpra állásban. Fontos, hogy beavass egy "külső szemlélőt", akivel meg tudod beszélni a kapcsolatod érintő dolgokat utólag. Egy ilyen - lehetőleg - pártatlan és objektív nézőpontból vizsgáló ember nagy hasznodra lehet a tanácsaival. Ha pedig megbeszélted ezt a barátoddal / barátaiddal, szervezz velük közös programokat, vagy vállalj ideiglenes munkát, hogy minél inkább kiszakadj ebből a környezetből, ne legyél sokat otthon, hanem mozgalmas és változatos dolgokkal tereld a gondolataidat, amég rendbe jössz. :)

Utóirat: Sokáig magam alatt voltam. Meg voltam bizonyosodva arról, hogy én már nem lehetek többet boldog. De a szerencse rám is rám mosolygott, és olyasvalakit hozott el az életembe, aki jóval különb volt annál, mint aki eldobott engem magától. Megkaptam az őszinte szeretetet, és már boldog tudok lenni.

Rád ugyanez az út vár majd. Indulj el bátran! :)

Le kell szarni.

Ezt kell eldontened magadban, es eszerint elni.

Nekem is ment, neked is fog.

Miért akarsz olyannal lenni, aki nem becsül, nem szeret?!

Én ezt a kérdést tettem fel magamnak újra és újra, mert ki kell józanodni abból a bódult állapotból, amikor elhagynak de te mindent megtettél volna érte. Ahogy itt előttem is írták, ennél jobb olyannal lenni, aki nagyobb érték neked ennél. Persze ez most még nem látszik...

Nekem egy év telt el egy hasonló szitu óta, de még mindig nem íródott felül ez a dolog, mert nem jött olyan, aki miatt újra meg tud az emberben mozdulni az, hogy "igen, ezzel a személlyel egy egész életet akarnék leélni". Az előző ilyen volt. Nagyon sokat vergődtem, és hasonlóan nem akartam továbblépni, mint most te. Kellett hogy lássam úgy viselkedni, hogy megroppanjon ez az ideálkép bennem, és onnantól nagyon hamar kezdett szürkülni a dolog.