Mi lehet a baj vele, miért oldódik fel ilyen nehezen?

Van egy nagyon kedves kolléganőm akivel néha közös a munkák, egy nagy cégnél dolgozunk. Nagyon közvetlen mindenkivel, mégis nem gondolná az ember, hogy második pillanatra már nagyon zárkózott típus. Van, hogy nagyon közel enged magához és van, hogy elérhetetlen szinte mindenki számára. Ő sokkal fiatalabb mint én (15 év), de nem igazán látszik közöttünk a korkülönbség és ez a beszélgetések témájában is így van. Mindenféle témáról lehet vele beszélgetni, egyszer elmondta magától, hogy túl van egy szakításon, de én úgy érzem, hogy ő ezt még mindig nem heverte ki. Egy barátommal próbálunk mindig a kedvében járni, hogy felvidítsuk, mert olyan rossz érzés tölt el, ha szomorúnak látom. Ez néha sikerül és néha nem, az utóbbi esetben mindig én vagyok a szomorúbb. Egy nagyon tündéri teremtés, de tudom, hogy nem tartja magát sokra és ezt mindig hangoztatja is. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ő egy nagyon okos, csinos, intelligens hölgy – mert tényleg az – igaz, az önbizalma az előző évhez képest lassan, de azért már kezd visszajönni. Sokszor megdicsérjük, mert tényleg kiváló munkát végez és néha beszélgetünk együtt a másik kollégámmal hármasban is egy kávé mellett. A kollégám próbált neki egyszer egy randit szervezni, de úgy kikosarazta az illetőt, akinek nagyon tetszett a hölgy, hogy még mi is meglepődtünk, azóta tudjuk, hogy ez a terület tabu. Az utóbbi időben véletlenül észrevettem, ha nagyobb társaságban vagyunk, akkor nagyon gyakran engem néz, s amikor ránézek mindig elkapja a fejét. Ha olyan munkaügyben beszélgetünk kettesben, ami nem az ő szakterülete, akkor gyakran zavarba jön, viszont privát beszélgetésű témával kapcsolatban, akár fél percig is közvetlenül a szemembe tud nézni. Tudom, érzem, hogy valami van közöttünk, de úgy érzem, hogy még korai a következő lépés, biztos vagyok benne, hogy ez esetben megszakadna közöttünk mindenféle kapcsolat, de én nem akarom őt elveszíteni!