Mit gondoltok arról ha valaki így vélekedik a szerelemről / szeretetről?

Akinél ki kell érdemelni, az szeressen mást ne engem.

Jól pitizik, tábla csokit kiérdemel.

A szeretetet ki kell érdemelni, hisz csak úgy szeretsz meg valakit, ha a tettei olyanok számodra, amivel tudsz azonosulni. Tehát igen, kimondatlanul is azokat szereted meg, akik teljesítettek bizonyos dolgokat.

A szerelem az, ami nem racionális. Ami elkaphat mindenféle ilyen nélkül.

Az exem is így gondolkodott.Mindig mindent feltételekhez kötött.Rövid idő múlva egyértelmű lett Számomra, hogy nincs minden rendben a fejében, és az exei által okozott összes sérüléseit rajtam próbálta leverni.Egy jót nem lehetett vele szeretkezni, mert ott is telis-tele volt gátlásokkal.Nem is maradtam vele sokáig.Ne nekem kelljen már helyrehozni a sok szart az exei helyett és úgy, hogy ő meg csak ül a se..ggén és folyamat bizalmatlankodik velem.

Az ilyen embert azóta messze elkerülöm, elég volt ebből egy példány is.Na, én ezt gondolom.

A szeretet először bizony feltételekhez kötött. Akkor jó, ha ezeket nem kell kimondani, hanem belülről jövő dolgok, amikkel te kifejezed a másik felé, hogy fontos neked és szeretnéd jobbá tenni az életét, mert kedveled. Ha ez kölcsönösen történik, akkor meglesz az összhang és idővel automatizálódik a dolog, és átcsap feltétel nélküli szeretetbe. Egészen addig, amíg mindkét fél ugyanannyit tesz bele a kapcsolatba. Amint ez az arány tartósan felborul, újból előkerülnek a feltételek, hiszen senki sem szereti, ha a másik kihasználja.

A szerelmet viszont az evolúció pont azért "termelte ki", hogy a fenti utat lerövidítse, meghülyítse a potenciális partnereket egymás iránt, és ha szerencséjük van (vagy közben ésszel is tesznek érte), baromi rövid időn belül szintet lépnek a feltétel nélküli szeretetbe. Ha meg nincs szerencséjük (és nem is tesznek érte), akkor a lángolás elmúltával szétmennek és kezdik elölről valaki mással.