Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Annyira jó, hogy már nem jó? Más is érez így? Mit tennétek?
Együtt voltam egy sráccal 2 évet, jó volt, de szakitottunk. Megbeszéltük, hogy ha úgy lesz, évek múlva újra megpróbáljuk. Késöbb rájöttem, hogy nem akarom a "ha úgy lesz"-re bízni a dolgokat, viszont nem hagy nyugodni egy érzés.. hogy nem szeretném lekötni magam egy emberrel,hanem még tapasztalatokat gyűjtenék. És ilyenkor oda jutok, hogy a mi időnk tényleg évekkel később jönne el. De így hogy álljak egy srác elé, ha azt érzem, úgy sincs értelme, hiszen én majd mással leszek együtt évek múlva.. Aztán persze rájövök hogy ez nem biztos, viszont szeretném hogy az legyen. Es mivel szeretném, ezért szeretnék is tenni érte valamennyire.. szóval a megtapasztalom az élet dolgait dolog hibádzik.. Újra eljutok a gondolatig, hogy mi lenne, ha rövidebb időn belül felkeresne, és újra oda jutok, hogy hiányozna, hogy tapasztaljak dolgokat másokkal..A megtapasztalom az élet dolgait dolognak három módja lehet elvileg
1. Komolytalan kalandok - azt érzem, erre nem vagyok képes, túl érzelmes vagyok.
2. Komolyabb kalandok, akiket faképnél hagyok rövid idő után, nem törődve azzal hogy össze is törhetem őket - itt is szarul érezném magam.
3. Komoly ismerkedés, a srác elfelejtése, nem törekvés az újbóli együttlétre,csak a véletlenre bízni hogy összejövünk-e - fáj. Nem akarom megtenni, a srác kell.
20/l
válasza: válasza:Ez a tapasztalat gyűjtögetés szerintem olyan hülyeség...
Jó van akinek a a lényege hogy "tapasztalatot szerezzen" de ez kb abból áll hogy dugjon 50 emberrel mert attól lesz tapasztalata (elméletileg), de ettől nem lesz több tapasztalata semmilyen téren max a szexnél és ennyi. Aki 1 éven belül lefekszik 20-25 emberrel annak másra nincs is ideje, de ott is max 2-4 menetek vannak.
De amúgy a lényegét megírtad:
"Nem akarom megtenni, a srác kell." innentől kezdve felesleges bármire is gondolni:)
válasza:Kedves Kérdező!
Soraidból az derül ki számomra, h. telis-tele vagy kételyekkel. S ha továbbra is így gondolkodol, vagyis napról napra, évről évre csak kételkedsz, h. - vajon jó lesz-e nekem, vagy jó leszek-e Neki? ... Mondhatnám azt is, h. vársz... csak kivársz... (közben tapasztalatokat gyűjtögetnél), s egy jövőbeni NAGY ESEMÉNYTŐL várod a megváltást, a boldogságod beteljesülését.... háááát hogy is mondjam, az mind elvesztegetett idő az életedben.
Szóval... hogy a közepébe vágjak:
Ha úgy állsz neki Vele szakítani, hogy "csak a véletlenre bízni hogy összejövünk-e..." akkor örök hiányérzeted lesz iránta. Persze, hogy fáj. Az borzasztó tud lenni.
Az ember, amikor csak vágyakozik, mindig csak a jövő szebb képe lebeg a szeme előtt... hajlamos NEM ÉSZREVENNI a jelenben, hogy az életet élni kell a saját személyére szabott adottságaival, a saját (pozitív és negatív ) valóságában, nem pediglen csak arról álmodozni. A szentimentalizmusra utaló soraidból következtetek erre.
Hogy mit is tennék a Te helyedben? (Ennyi kevés információ birtokában)
Először is tisztázd a fiúval szemtől szembe... mit is akar Ő, illetve Te mit is szeretnél pontosan Tőle. Írod a végén: "...a srác kell." Szóval eldöntötted, hiába is a sok kétely... Nos, abban kellene közösen dűlőre jutnotok, h. Te is kellesz-e a srácnak? De nem két év múlva, hanem MOST! Illetve mostantól kezdve... Vagyis hogy elfogadjátok-e egymást olyannak, amilyenek most vagytok. Minden jó és kevésbé jó(!) tulajdonságaitokkal egyetemben. Ha őszintén elmondjátok egymásnak, hogy pontosan mit is éreztek egymás iránt... az sok mindenre fényt deríthet számodra is, persze számára is. Csak így tudhatsz dönteni, hogy most hogyan tovább: vele, vagy nélküle. De az, hogy se vele, se nélküle az ugye nem megy... Esetleg tényleg várjál-e rá még néhány évet... Mert még ez is elképzelhető, bár eléggé valószínűtlen annak - számodra való - pozitív kimenetele. Mert addig is mit csinálnátok? Tapasztalatokat gyűjtenétek? Tényleg butaság... és ha közben meg becsúszik egy gyerkőc valakinél? Akkor lehet megint új életet kezdeni és keseregni az "elrontott" múlton... Hát ez a legnagyobb önámítás.
Tapasztalatot gyűjteni egymással, egymás mellett is lehet, ugyanis szép lassan megtapasztalhatjátok mindazt, amit más személyek mellett is csak ugyanúgy tapasztalnátok meg. De ezt most nem részletezem... Csak annyit: Élni kell, haladni az utadon, nem megállni, nem másfelé kacsingatni, hanem mindig csak előre és (ez FONTOS)-> Nem mindig a legkönnyebb utat választani, mert ahol nincs kockázat, ott nincs esemény, nincs valódi élmény sem, igaz, felelősség sincs... Az lenne a lápos langyos-víz... (mindig azt a legkönnyebb megtalálni) Így, ha a nehézségeket keresitek és kéz-a kézben, akkor lesz bőven tapasztalás, még időnként sokkolni is fog, annyi lesz belőle... Dehát azt sem szabad túlzásba vinni. A kulcsszó legyen: a MÉRTÉK!
Végül:
Ajánlom figyelmedbe 'Eckhart Tolle - A MOST hatalma' című művét. Utubon is megtalálható hangoskönyv formában. Az még jobb (szerintem), mint csak olvasni.
Az ERŐ legyen Veled!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!