Ha csak a külsőséget nézzük ti életetek férfijével/nőjével vagytok együtt? Vagy azért vannak megalkuvások?

Jó pasi. Bejött elsőre is.

De ő se tökéletes meg én se.

Ezért sose lenne életem szerelme az, aki külsőre abszolút tökéletes. Sose hinném el, hogy tényleg én kellek neki. Állandóan féltékeny lennék, mert nyomul rá rengeteg nő, én pedig nem bíznék magamban eléggé. Bennem is bizonyítási kényszer lenne. Ki akarnám hozni a külsőmből azt is, amit már nem lehet. Ha nem sikerül, vagy 0.5 kilóval többet mutat a mérleg, akkor kiakadnék. Persze igyekeznék szex közben is leplezni, hogy nem vagyok tökéletes: szó sem lehet fényes nappal pucéran rohangálásról. Egy idő után rámenne az élvezetre is.

Látod, ezek azok, amiért azt mondom, hogy tökéletes pár azzal leszünk, akivel összeillünk. Nem kell megalkudni, és úgy belemenni, hogy nem kívánod a másikat. De azért jó, ha mindenki tudja, hogy hányas a kábát, és nem vár a szőke hercegre fehér lovon, ha ő se királylány. :) És fordítva.

#12

"Külsőre egy picit sem teszik a párom. Alacsonyabb mint én."

Olyan felszínes vagy, hogy a srácot sajnálom.

Olvasd el #11 hozzászólását, a "hanyas a kabátot", és a megbecsülést, de mások is elgondolkodtatókat írtak még.

Nem, mert életem férfija 185 cm körüli, a párom meg 166 :).

De leszarom, a zöldes szeme minden pillanatban elvarázsol, a hangja megnyugtató, ő maga pedig remek ember, nem mellékesen ő is balkezes, mint én :D

29n

De 12-es ha zavar, hogy alacsonyabb nálad, meg a szex is szar, miért vagy vele?

Majd ha "jön jobb", akkor leváltod hirtelen, roppant "gerinces" módon?

Én sem a párom magasságába szerettem bele - viszont most már imádom a kicsit "hobbitos"-alkatát, hanem a személységébe, amit egy 170+-os férfi sem tudna felülmúlni.