Felnőtt korban már nem lesz az ember szerelmes?

# 10

Némiképp én is hasonlóan vagyok: a párom már a vőlegényem, és olyan észbontó szerelmet nem éreztem soha kb, "csak" szerettem.

Ugyanígy voltam, egyszer éreztem ilyet tiniként, és gondoltam ezzel el is múlik ez a fajta ködös érzés.

Aztán úgy 1 éve lépett az életembe valaki, aki már a legelejétől durva szinten előhozta belőlem azt a bizonyos intenzív, erős érzést. NAgyon furcsa volt, mert már nem is emlékeztem rá, és ledöbbentem attól, amiket produkáltam/éreztem. (tényleg nagyon furcsa volt 10 éve nem érzett érzéseket érezni: mellkasom, karomban, gyomromban remegtem már a hangjától, a zavar,- ezektől ha más írta csak hányni tudnék, milyen nyálas. :D)

NA de az a fiú eléggé más, éretlen kisfiú, biztos vagyok benne, hogy idegesítene is hosszú távon. A párom, akit "csendesebben" szeretek, ő sokkal többet ér párkapcsolati szempotnból: nem éretlen, hanem felnőtt férfi, aki családcentrikusan gondolkozik és kiáll mindig értem, hatrozott, lehet rá számítani,tervezni stb.

Szóval szép dolog a szerelem, de nekem speciel megint csak eszméletlen fájdalmat okozott, mert nem az a személy lenne a megfelelő ezekhez az érzésekhez, és nagyon nehéz (volt?) ezen az időszakon lelkileg túljutnom.. Azt sajnálom viszont, hogy nem a párommal éreztem ezt. Nem vagyok az a szerelmes típus, de nekem kár lenne erre bízni magam, anyni szent.

27N

#11

Tudod, amikor tizenév házasság után beléd csap a villám, akkor elég nehéz azt mondani, hogy "kár erre bízni magad"... Majd meglátod, pontosabban kívánom, hogy ne lásd meg...

# 12

Nekem is ilyenszerű, szürreális élmény volt és nagyon erős, borzalmasan és sokáig megviselt tényleg. (Időnként most is, de már sokkal jobb, mint kezdetekben)

Én csak azt mondom, hogy az eszemmel tudom (most már), hogy nem lenne jó döntés az illető, ezért tudok rajta csak túl lépni, na meg a körülményeksem adottak.

Persze ha úgy gondolnám, hogy a másik valóban jobban passzolna hozzám és "rászogálna" az érzéseimre, az ár más tészta. Úgy teljesen más. Belül valahol akarnám is meg nem is ezt az érzést.

#13

Én is tudom, hogy nem passzol hozzám, de már ott tartok, hogy én megváltoznék, csak hogy passzoljunk egymáshoz, annyira elborít mindent, bénít le teljesen ez az érzés. Egyszerűen nem tudom, mit lehet ilyenkor csinálni.

#10 vagyok.

Bizonyara ember valogatja, de en a magam reszerol utolag azt mondom hogy inkabb egy ev, ket ev vagy csak fel, orult szerelemben, mint tiz ragaszkodasbol vagy szeretettel.

Azt mondjak az eletet pillanatokban merjed, es azt gondolom az ilyen eros es intenziv szerelem azon pillanatok egyike amilyekert elunk, mert ezekben a pillanatokban elunk igazan, es en elni akarok nem csak letezni.

#16

Ó de jó amit írtál. Ezen most nagyon elgondolkodtam.

# 16

Ez nagyon szép, örülök, hogy ezt leírtad. Belül én is sajnálom, ha sose lesz ilyenben részem, ezért vannak félelmeim is a jövőre nézve.

Minden jót nektek!

Felnőtt korban lehet csak igazán szerelmes az ember.

A kamaszkori ábrándozós rajongás a legtöbb esetben nem valódi szerelem.