Előfordult már veled, hogy kölcsönös vonzalom esetén eltitkoltad az érzéseidet?

#9 vagyok.

Szándékosan beleírtam, hogy olyan kivételtől eltekintve, ahol tényleg van valamilyen objektív és leküzdhetetlen akadály.

Emellet megjegyzem, hogy az akadályok többsége, ha van komoly szándék és akarat, akkor leküzdhető.

A kérdés, hogy mennyit ér, mennyire komolyak és mélyek az érzéseink, illetve mennyit teszünk értük.

Most épp ilyen szituban vagyok :(

A pasinak barátnője van. Kezdetben én vonzódtam hozzá jobban, de édzrevettem,hogy nagyon hárít, ezért elkezdtem figyelni magamat, hogy közömbösnek tűnjek. Aztán egyre jobban megismertük egymást, és bang. Ő is egyre nehezebben leplezi, hogy bejövök neki, és nekem sem egyszerű megtartani egy pár lépés távolságot.

Azért nem akarom kiadni azbérzéseimet, mert most ott tart a dolog, hogy nem tudom, mi lesz ebből az egészből. Nincs rá garancia, hogy szétmegy a barátnőjével (néga ha pedzegette is már párszor). Akkor viszont jobban fog fájni, mintha most azt mondom,hogy eddig és ne tovább.

Igen. Pedig nagyon szerelmes voltam belé évek óta. 16 voltam, amikor ismerősi körömbe keveredett, de szerelmes volt egy gyönyörű lányba. Hamar szétmentek és annyira megviselte a srácot, hogy rossz volt nézni. 19 éves korom körül vettem észre, hogy felfigyelt rám. Úgy alakult, hogy a munkahelyünk révén közelebb kerültünk egymáshoz. Amit nem tudtam, az az volt, hogy ő akkor már kinézett magának egy pótlékot, de megzavartam a fejét. A bizonytalansága elbizonytalanított. Egyszer azt éreztem, hogy őrülten szerelmes belém, a következő pillanatban rideg volt és mások előtt levegőnek nézett. Ha kívülről nézem magam, én ugyanígy viselkedtem. Nem egyszer kerültünk közel egymáshoz, a következő találkozáskor meg szegény nem számított rá, hogy majdnem felképelem a kedvességéért. Persze mindennek meg volt az oka. Egy érzelmi hullámvasút volt, azt hittem belehalok. Egyrészt nem akartam szamár lenni a ló helyett és annyira csodáltam azt a lányt, akibe szerelmes volt régebben, hogy úgy véltem, egész életemben kísértene a szerelmük. Szerintem így is lett volna egyébként. A végleges lökést az adta, hogy kiderült, hogy nem szereti a kutyákat, egyszer a saját kutyájukba bele is rúgott. Én nem tudok kutya nélkül élni, így hát megbeszéltem magammal, hogy mi sose illenénk össze.

Ezután mindent elkövettem, hogy közömbösnek lásson, mert éreztem, hogy nem tudnék neki ellenállni, ha közelebb jönne. El is hitte, egyszer egy közös ismerősnek mesélt egy lányról, aki nagyon-nagyon tetszik neki, de biztos hogy a lánynál esélye se lenne, mert az a lány annyira rideg vele. Magamra ismertem. Később megkérte valakinek a kezét, ez az ismerősöm számon kérte, hogy hiszen amikor arról a lányról beszélt, aki neki nagyon tetszett, nem hitte volna, hogy ő az...Akkor a srác azt mondta, hogy nem én vagyok az. Kimondta a nevem. Nem tudom, miből gondolta, hogy rám gondolt az ismerősünk. Mindenesetre én akkor már tudtam, hogy de igen, én voltam az, csak ő is minden követ megmozgatott, hogy én meg ne tudjam. Utána kavartam egy kicsit egy férfivel, nem nagyon, csak épp szemezésig jutottunk el, aztán pont összejött egy nővel, bosszúból nagyon kiöltöztem (semmi olyan amire gondoltok, egyszerűen szoknyát vettem és egy nem túl kivágott pólót), és úgy megbámult a szerencsétlen, hogy kidobta a nője. Ennél több nem is történt köztünk soha, egyáltalán nem érdekelt engem férfiként, hamarosan teljesen magam mögött hagytam azt a társaságot, mert képtelen voltam a szerelmem közelében maradni. Sokáig hitegettem magam azzal, hogy csak képzelődtem, meg nem történt semmi, mások is úgy vélték, hogy a nagy nulláról álmodoztam évekig. Most, 20 év elteltével már van annyi tapasztalatom és önbizalmam, hogy tudjam, az a srác belém volt esve, csak nem merte teljesen magának se bevallani. Most valami nagyon hasonlót élek át. Egyetlen szempillantásból tudtam. Igaz, itt egy kicsit egyértelműbb jelét adta az illető a tetszésnek, de ennyi idősen az ilyesmi igazából lehet egy semmit nem jelentő flört vagy bók is. Én mégis úgy éreztem, ez valami komolyabb és nem erőltettem semmit, mégis úgy alakult, hogy egyértelművé tette már Ő is...Nincs még semmi kimondva, kerülgetjük egymást, de olyan félreérthetetlen jelzéseket adott, amire már senki nem mondaná, hogy belemagyarázás. Jelenleg 3. napja nem válaszolok egy Fb üzenetére, ami elég egyértelmű felhívásvolt keringőre. És mikor aznap ezt írta, este feltett egy gyönyörű szerelmes dalt Fb-ra, amiben Ő énekel, és aminek a szövegét Ő írta. Nagyjából 3 napja nem alszok, hol kiráz a boldogság, hol meg bőgök mint a hülye, de nem tudom mit csináljak, mert mindketten házasok vagyunk, de ami még rosszabb: gyerekeink vannak.