Ilyenkor pontosan mit éreztek?

Sajnos a legszebb emberi érzéssel kapcsolatosan elég szegényes a nyelvi kifejező eszközünk. Ugyanúgy szerelemnek hívjuk az életveszélyes lángolást, mint a lecsillapodott boldog, révbe ért ragaszkodást.

Előbbi elmúlik, mikor lebomlanak az érte felelős hormonok, utóbbi, ha napi szinten vigyázunk rá, síig kísér.

Ahogy Stenbergere hivatkozott már valaki,a rossz hír, hogy az intenzív lángolás jellemzően a kapcsolat első időszakában van pl. De egy kapcsolat nem statikus, tehát az érzelmi elemek folyamatosan változnak: hol kevésbé érzed a szerelmet, máskor meg újra előjöhet.

Röviden: erre mondják, hogy egy kapcsolatot ápolni kell, és tenni érte.

A szenvedélyt sem lehet amúhy nonstop a topon tartani...

Amikor szakítanak, akkor már nem hisznek benne, hogy újra elő tudják hozni egymásból a szenvedélyt. Ehhez még jön szerintem az emberi faktor, hogy az ember sem ugyanaz az évek során: mi is változunk: új célok kerülnek az évek alatt előtérbe, amit régen fontosnak tartottál, nem biztos, hogy 5 év múlva is az lesz a prior, vagy esetleg másképp fogod látni a dolgokat. Ami msot kielégít, jelenlegi élethelyzetedben - tegyük fel, most 20 éves vagy-, 25-30 évesen már valósíznűleg kevés lesz.

De ha a párod nem osztozik veled a tervekben, célokban - pl te ár családot alapítanál 27 évesne, míg a párod nagyon nem, és minen 3-5. nap bulizna és bulit csapna, és iszik, akkor az is egy út az eltávolodásra.

Önmagában a szerelem, az az eszeveszett lámgolós már csak az intenzivitása miatt sem tartós, csak egy állapot.

Az, hogy egy kapcsolat a vége felé tarthat, ott kezdődik, ha tartósan nem érzel vonzalmat a párod iránt, kevés az intimitás( minőségi, tartalmas beszélgetések).

Egy időd után ez eltávolodáshoz vezet, ha nem kapsz időben észhez.

És amiről nem beszélünk: olyan is lehet, hogy a kapcsolat közben jön egy fellángolás később más iránt: azért ez is egy mérföldkő egy kapcsolat életében.

VAn aki szakít, van aki megvárja, míg leülepszik az érzés, van aki meg..

Sok az emberi faktor. :)