Létezik olyan, hogy valaki beleszeret valakibe annak ellenére, hogy külsőleg nem találja vonzónak?

#10: "Aki számára ez lehetetlennek hangzik, az elég felszínes ember lehet:)."

Aki szerint csak neki lehet igaza, az pedig beszűkült.

A környezetemben hallottam pár sztorit, ami arról szólt, hogy az egyik félnek nem jött be a másik, de aztán ahogy megismerte, beleszeretett. Nos, a környezet már az elején levágta, hogy ez egy full kamu és az illetőknek már az ismerkedés legelején bejött a másik fél. Egyszerűen egyeseknek annyira nincs helyén az önismerete, hogy szeretik tagadni azt, ami nyilvánvaló.

Számomra nem. Minimum szexuálisan kell, hogy vonzónak talaljam ahhoz, hogy később több is kialakulhasson.

Ezzel csak annyi a baj, hogy pont ezért, akiket nagyon vonzónak találok annak a számomra taszító tulajdonságait is jobban toleralom.

Aztán lehet másnál nem így van, de nem tudok más fejével gondolkodni, ezáltal elképzelni sem tudom a helyzetet.

Nem. Az igazi szerelemnek része a fizikai vonzalom is, ami ugye attól függ külsőleg tetszik- e az illető.

Ha egyàltalàn nincs fizikai vonzalom, taszít a màsik külseje, akkor a szexuàlis élettel is gondok lesznek, ami ugye fontos része egy kapcsolatnak. Ebben nincs semmi felszínesség. Teljesen természetes.

Oké, ha 60+70 évesen az ember màr nem, vagy nem igazàn aktív ilyen téren, de 20-50 közt ne szenvedjünk màr szexhiànyos làtszatkapcsolatban.

Ha valakivel jól érzed magad, kedvelitek egymàst, de nincs testi vonzalom, vàgy, az csak szimpla baràtsàg. Semmi köze a szerelemhez.