Beleszerettem egy foglalt férfiba, ráadásul a vonzalom kölcsönös. Voltál hasonló szituációban?

Mielőtt kapnám az ívet, leszögezném: eszem ágában sincs összejönni vele úgy, hogy együtt van a barátnőjével.

A helyzet a következő: fél éve ismerjük egymást, egy helyen dolgozunk. Nagyon különc szerzet, alapból mindenkivel jól kijön, de látszik rajta, hogy általában véve unja az embereket.

Elég sokat beszélgettünk, és kiderült, hogy nagyon hasonló személyiségek vagyunk. Lassan levettem apró jelekből, hogy elkezdtem többet jelenteni számára: ha engem meglát, mindig őszinte mosollyal üdvözöl. Keresi a társaságom, nagyon szeret beszélgetni velem, nagyons durván kitárulkozik néha. Odafigyel mindenre, amit én mondok neki, és olyan apróságokat jegyez meg velem kapcsolatban, hogy csak ámulok, amikor vissza-visszaemlékszik információkra. Nagyon előzekeny, segítőkész, védelmező irányomban, újabban keresi az alkalmakat, hogy megérintsen, bár nagyon óvatosan, nem tolakodóan teszi.

Korábban még többet beszélt a barátnőjéről, de az már akkor lejött, hogy a lánnyal nem felhőtlen a kapcsolatuk, ráadásul vannak nehezen áthidalható problémák (nem térnék ki erre bővebben). De éppen ezért egyszer már lehűtöttem magam, és érzelmileg igyekeztem távoltartani magam.

Újabban megint arra lettem figyelmes, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz lelkileg. Ez iszonyatosan sz*r nekem, mert én tényleg nagyon rég nem éreztem senki iránt ennyire, hogy nagyon tudnám szeretni. Ez nem szimpla szerelem, hanem mélyebb annál. Éppen ezért nem igazán tudom érzelmileg leválasztani magam.

Totálisan azt látom, hogy lenne esély egy kapcsolatra, de mivel alapvetően nagyon lojális természet, nem tudom, mikor fog rájönni, hogy a jelenlegi kapcsolata hosszútávon nem fog működni (ezt nem szeretném kifejteni, de legyen elég annyi, hogy totálisan objektíven gondolom ezt, és a környezetünkben nem csak én), és hogy várjak-e rá.

Éreztél már hasonlóan valaki iránt? Mi lett belőle?