Ez inkább jó vagy rossz egy kapcsolatban?

Valamivel több mint fél éve vagyok a párommal. Nyilván ahogy múlt az idő, egyre jobban megismertem. Egyébként sok mindenben hasonlítunk, tett már értem sok mindent, mostanában mellettem volt nehéz időszakban, ez rendben. Voltak rosszabb időszakjaink is, de megbeszéltük.

A kérdés: néha annyire látom a hibáit, bizonyos helyzetekben eléggé látszik, vagy például van hogy bunkóbb volt velem csak mert olyan hangulata, vagy valami volt. Voltak már olyan hülyeségei, amin szerintem mások is csak néztek volna (nem tett velem semmi rosszat, nem arra kell gondolni... de hülye viselkedés ilyesmi). Néha megfordult a fejemben, hogy más már elhagyta volna lehet...

De én hiába látom a hibáit, meg a hülyeségeit, akkor is szeretem. Egyszer közel kerültem ahhoz, hogy már nem is fog érdekelni, de végül mégis rájöttem, hogy hiányozna ha nem lenne. Meg ha összeveszek vele valamin, akkor valahogy kibékülünk. Ha az én hibám volt, akkor rájövök hogy mit rontottam el. Ő is volt már, hogy rájött, hogy nem kellett volna azt, amit csinált, vagy hogy igazam volt az adott helyzetben, csak akkor nem vette észre.

Hiába volt már ilyesmi és hiába látom a hülyeségeit (van neki elég), akkor is szeretem.

Ez jó vagy rossz?