Ezt hívják szerelemnek?

képzeld el a szitut, hogy hájas kolléga meztelen, és neked ki kell elégítened.

amennyiben nem hányod el magad a gondolatra, de még fintorba sem húzódik a szád, úgy valószínűleg megtörtént a lehetetlen, és egy totál ellenszenves hapsi álmaid férfiává lépett elő.

a Grimm fivérek (Brüder Grimm) már régen meghaltak, ha gondolod, lépj a nyomdokaikba.

végül is a hájas kolléga még a jobbik eset, náluk a békák változtak herceggé.

"Tehát azért nem az eseted, mert te egy vékony és csinos lány vagy?"

nem kell hozzá agysebésznek lenni, hogy megértsd, hogy jön ide.

a párválasztási motivációnk a homofília (hasonlóság) elve alapján működnek, olyan társat választunk, akinek társadalmi helyzete hasonló a miénkhez.

egy olyan ember, akinek az értékpreferenciájában az esztétikum, a jó külső adottságok, a sportos életmód, az egészségtudatos magatartás az élen szerepel, nem fog egy elhájasodott, vagyis egészségtelen, taszító külsejű párt választani magának.

csak a mesékben, frei nach Grimm! :)

Legyen elég annyi, hogy ez nem szerelem. Nem lehet olyan emberbe szerelmesnek lenni akivel nem ismerek egymást párkapcsolati szinten.

Meg szerintem hagyd a férfit. Ha össze is jönnél vele, úgyis lecserélnéd egyből.

"Egy kapcsolathoz kell némi fizikai vonzalom.."

ezzel vitába szállnék megint, hogy: némi??

nem!

a szerelemhez nem némi fizikai vonzalom szükséges, hanem egy hatalmas adag!

az mozgatja a szexust, az indítja be a kémiát.

szép-szép, ha a belső tulajdonságok állnak a fókuszban, de nehezen tudom elképzelni, hogy valódi, szenvedélyes testi vonzalom nélkül működjön a dolog.

plusz egy ilyen hájas ffi. lehet, hogy belehal az első szexbe vagy nagyobb közös túrázásba.

amit a kérdező érez, az szerintem inkább egy férfi-nő barátságnak ágyaz meg, semmint egy nagy szerelemnek.