Nekem nincsenek érzéseim, hogy nem voltam még szerelmes? 20/L

Még nem volt párkapcsolatom, de már volt,hogy valakivel hosszabb ideig ismerkedtem vagy elmentem több randira|találkozóra. És sokszor mindenkit ugyan olyannak láttam még különbözőnek,de senkiben sem láttam semmit. Nem várok túl sokat, vannak "elvárásaim", de igazából nem azzal van baj,hogy valaki nem megfelelő számomra. Mert aki egyáltalán nem érdekel vagy nem szimpatizálok vele azt az első találkozó alkalmával megtudom és utána nem beszélek vele többet. De akikkel többet voltam együtt azoknál sem éreztem semmit. Úgy értem volt aki elmondta,hogy tetszem neki, nagyon megkedvelt stb. Ezek jól estek,de főleg miután ezt meghallottam na akkor veszett el a teljes érdeklődés és onnantól kezdve már tényleg nem éreztem semmit. Senkit nem tartottam rossz embernek, mindenkiben láttam egy csomó pozitív tulajdonságot és kedves emberek, de senki sem érdekelt eddig komolyabban. Szóval volt akiket visszautasítottam,elmondtam hogy nem érzem értelmét a további találkozásnak. Hetente találkoztam,de semmi. Tetszik,kedves,okos,intelligens és kifújt. Nagyon sok mindenkiről eltudom ezt mondani, de ennél többet nem igazán. Senkit még csak megsem kedveltem annyira.

Mikor leszek szerelmes? Vagy leszek egyáltalán? Úgy érzem,hogy belém se tudna senki se szerelmes lenni és tényleg önmagamért szeretni. Ilyen nincsen szerintem. Fordítva hiszek benne,hogy én képes lennék valakit őszíntén tisztán és önzetlenül szeretni,de engem nem lehet. Szerelmes meg nem tudom,hogy lehetek-e? Nem tudom,hogy mi kell ahhoz,hogy valaki "megfogjon". Nem másban keresem a hibát. Magamtól ijedek meg. Hogy egyszerűen senki nem érdekel.

A férfiak érdekelnek. ( Nem vagyok biszex,lesbikus) Nagyon sok férfit vonzónak találtam már,de ez annyira kevés!! Semmilyen érzelmeket nem tudtam táplálni egy másik ember iránt.

Párkapcsolatom soha sem volt.

Annyit még hozzátennék,hogy az igazi szüleimet nem ismerem. Pontosabban csak anyámat ismerem aki sokáig vert engem. Intézetekben is voltam,gyerekotthonban 3-4éves koromban. Aztán vissza anyámhoz,utána pár év múlva nevelőszülők,onnan megint intézetbe,aztán megint anyámhoz és 12 évesen kerültem végleg nev.szülőkhöz. Nem szeretnek,ők is ugyan úgy ütöttek, a nev.anyám szülei egyenesen gyűlöltek hogy miért kell ide gyerek?stb.

Egy valaki van akit szeretek. A kutyámat! Nekem ő a legfontosabb. Másom nincsen rajta kívűl. Pár hónapja egyedül élek a kutyàmmal.

L