Plátói szerelem. Hogyan felejtsem el?

1. állj elé, nézz a szemébe, és mondd el neki.

ő visszautasít, neked ez ciki lesz, és ez segít elfelejteni.

2. költözz el.

Pszichológust!

Ez már mániákus, 7 év? Jézusom.

tök jó lenne, ha csak olyanok válaszolnának, akik érdemben tudnak is segíteni, és nem hülye trollok, akik kicikizik a kérdezőkert.

vodka, te tisztára elittad az agyad, és bárcsak ne lenbél itt.

minden hozzászólásod egy szarkupac.

Én úgy válaszolok, hogy vagyok/voltam ilyen helyzetben.

(több részletben tudom csak elküldeni)

1.)

- Az, hogy a szomszédod, nem segít. Nálam a pár havontai találkozások is felkavartak és visszahúztak, meg egyéb apróbb interakciók.. Ennyi elég a visszaeséshez. Teljesen ki kellene egy jó időre zárnod őt a látókörödből, életedből! Komolyan beszélek... Ez hidd el, hogy az elején szar, de segít. Idővel..

- próbáld meg lefoglalni magad, és ne rajta ábrándozni. (ez is nagyon nehéz). De ha időd sincs rá, mert mindig csinálsz valamit, akkor annyival is kevesbbszer gondolsz rá. Tereld el a figyelmed.

- Ennek a plátói dologban pont azért "jó" benne ragadni, mert egyfakta menekvés sokaknak. ( Szar, de közben legalább van valami, és ez a valami is jó érzés, hogy legalább érzel). De ennek semmi értelme. Gondolj arra, hogy felesége van, hamarosan (vagy már most?) családja, gyerekei, családot alapít. Mással.

Folyt köv 2.)

Mennyi esélyt látsz arra, hogy elhagyja a feleségét érted? 0,5 %? Akkor ennek semmi értelme... Magadat szívatod csak, szenvedsz, nem tudod élni az életed teljesen.. Miközben a másik a feleségével van, vele programozik, vele szexel, vele nevet.. Neked meg mi jut, az ábrándozás? Mikor lesz elég ebből? 7 év?

Nem lecseszés, tudom milyen érzés ilyentől szenvedni.. Nekem is elegem lett, és igen, neked is tenned kell érte, hogy ez megszűnjön, amennyire csak tudod, tenned kell érte. (Már amennyi ráhatásod van). Én kerülöm, és szeretném, ha kb sose látnám őt, de ha egyszer egyszer öszefutunk is tartanom kell maga, hogy ne essek vissza. Mert ennek nincs értelme. Előszr ezt kell felfogni, de nem csak így ésszel, hanem rendesen.

ÉS 3.)

Sokáig én is észérvekkel mantráztam magamnak mindig, leírtam egy papírra, ha szembe jutott, hogy miért ne csináljam, átolvasgassam a listám. Picit segített olykor. De akkor lesz az igazi, amikor már nem az eszed meg az érzelmeid lesznek ellentétben, hanem eléred azt a pontot, hogy már érezni sem akarsz semmit irnt,a mert hülyének érzed magad az egész helyzettől. ( Pl hogy 7 év.. miközben ő boldogban el van..) Nkem ebből lett legem, dühös voltam magamra, rá, a helyzetre.

Mostanra már nem érdekel az sem, a másik hogy tekinthet rám, már cak hülyének érzem magam a helyzet miatt, és kerülöm teljesen.

Írd össze te is a gondolataiadat, talán segít átlátnod jobban a dolgokat.

Bocs a regényért.

Amúgy viccen kívül az elsőnek igaza van.

Én 7 évig nem tolnám, de pár hónap után odaálltam elé és bevallottam, hogy kedvelem és többet érzek iránta és ezzel azt csinál, amit akar, de legjobb lenne ha a szemembe nézne és ő mondaná bele, hogy ő ezzel nem így van.

Mondjuk ő erre azt válaszolta, hogy "Ne kérjek tőle ilyenek! Meg erre nem képes!" De mégis könnyített a lelkemen, hogy kimondtam és ő is tudta. Meg nyilván utána könnyebb volt túllépnem ezen, mert nem történt semmi, nem változott semmi. Szóval én bejátszanám. :D

Mert tudom, milyen nehéz másik kapcsolatot keresni, csak azért, hogy elfelejts valakit, főleg úgy, ha a szívedet, az érzéseidet lefoglalja teljesen az a bizonyos másik személy.