Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az átlagnál erősebben kötődő emberektől kérdem, nektek is van ilyen problémátok? Normális ez?
Minden egyes közeli kapcsolatomra jellemző ez, de főleg a pàrkapcsolatokra, hogy túlzottan kötődöm. Van most egy új kapcsolatom, ami csak 2 hónapja tart, de egy csomó energiám arra megy el, hogy ezt ne mutassam ki. Üröm az örömben, hogy a párom nagy valószínűséggel épp az ellenkezője, nehezen lehet belőle érzelmeket kiváltani, ezért úgy érzem éheztet ilyen téren. Tudom hogy fontos a kommunikáció, de még korai ahhoz, hogy ilyesmivel lerohanjam. Mit tanácsoltok? Várjam meg, hogy részéről alakul-e több, amit ki is mutat, addig viszont emésztem magam a dolgon.
Van ezzel így valaki? Mikor van az a pont, amikor el lehet dönteni, hogy mostmár fölösleges erre várni?
válasza:Ez így rossz. A kapcsolat elején mindennek pofonegyszerűnek és könnyednek kellene lennie.
Olyat keress, akit nem riaszt meg a ragaszkodás és ne olyat, aki elől titkolni kell az érzelmeidet.
Ha úgy érzed, hogy könyörögnöd kell a szeretetéért, akkor ahogy halad az idő, egyre jobban neheztelsz majd rá és ez megmérgezi a kapcsolatot, miközben ő azt hiszi, minden oké, mert te titkolózol.
Légy őszinte és ha ez elijeszt valakit akkor keresd tovább azt, aki neked való.
Szerintem.
válasza:Szia
Szerintem ne emészd ennyire magad nagyon ezzel, mert még igazán friss a kapcsolat. Eljön az ideje, amikor ő is megnyílik majd. Lehetséges, hogy ő òvatosabb típus.
válasza:Én is ilyen vagyok, szerintem a legrosszabb dolog ha bent tartod és emészted magadat. Szerintem légy őszinte minden tekintetben, ha ez rosszul sül el, akkor az meg tényleg azt bizonyítja, hogy nem vagytok kompatibilisek. Azért 2 hónap már nem tűnik lerohanásnak. :-)
Szerintem.
válasza:Idővel, ha türelmes vagyok, kialakulhat részéről is?
Ha tudnám, hogy nem, akkor azon dolgoznék, hogy elengedjem, mert úgy semmi értelme tovább emészteni magam
válasza:Mikor valakiben meglátom azokat a pozitív jellemvonásokat, amik számomra fontosak és viszonylag ritkák, akkor képes vagyok “beleesni” az illetőbe. Egy idő után intenzíven elindul bennem a szeretet és annak kimutatása, társul hozzá egy biztonságérzet, és onnantól nem, vagy iszonyú nehezen tudom elengedni a másikat.
Már most túlságosan megkedveltem, nem tudom elképzelni, hogy mi lesz, ha ő nem fog így érezni és elválnak útjaink. Úgy érzem erre az a megoldás, ha még most elmenekülök, akkor megkímélem magam. De ott a másik lehetőség, lehet hogy valami szép és jó alakulna a dologból, ha vállalnám a kockázatot. Jó lenne ha csak úgy lazán tudnám venni, hogy ha kialakul jó, ha nem úgy is jó. De én nem ilyen vagyok..
válasza: válasza: válasza:Én is ilyen vagyok, szívem szerint egész nap a páromat bámulnám és percenként mondanám neki, hogy szeretem. Tudom, hogy ő sokkal tartózkodóbb és az érzéseit is nehezen fejezi ki.
Én gondoltam nincs mit veszítenem, úgyhogy elég hamar (1-2 hónap) mondtam neki, hogy szeretem, szerelmes vagyok, ő nem nagyon reagált, úgyhogy mondtam, hogy ez rosszul esik, és szükségem van arra, hogy elmondja amit érez, legalább részben. Igyekszik nagyon a maga módján. Nyilván nem ugyanaz a szint a kettőnké, de azért próbálkozik. El kell fogadni, hogy van aki egész egyszerűen nem ilyen. Ettől még nem biztos, hogy nem érez irántad semmit, csak nem tudja vagy nem akarja kifejezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!