Házasodnál szerelem nélkül? Ha azt érzed, hogy szereted, megszoktad, de magadban tudod, hogy ez már nem szerelem, de több éve együtt vagytok már.

A szerelem elmulik idovel, vagyis atalakul szeretette..

Ugyhogy en hazasodnek ha szeretem a parom es minden jol mukodik kozottunk.

"Ha nagyon szeretek valakit,azt 10 év múlva is ugyanúgy fogom,és akkor is ugyanúgy kívánom testileg."

EZ még nem jelenti azt, hoyg szerelmes is vagy belé!

nem, ez még csak azt jelenti, hogy senkivel sem élt 10 évig.

Amúgy a kérdésre is válaszolok: jelen pillanatomban (11 éves kapcsolatból jövök kifelé 4-5 hónapja) úgy érzem, hogy sehogy sem házasodnék, mert egy évtizeden átívelő, kitűnő kapcsolat ment tönkre hetek alatt. Ehhez nem szívesen adnám a fele vagyonomat is a következő körben, szóval mocsok szemét módon gondolkozom és azt hiszem nincs az a nő, akit én elvennék, mert már senkiben sem tudok megbízni annyira, hogy elhiggyem: talán ez tényleg örökké tart majd.

Amúgy pont emiatt szakítottunk (szerelem hiánya) és néztem bután kifelé a fejemből, mert hát... szóval nos, nem, én se voltam már szerelmes egy jó ideje.

És?

Volt aki azt hitte, hogy a szerelem érzése konstans? Hogy évtizedekig tart? Aki ezt képzeli, az hol él, egy hollywoodi filmben?

Nem, nem tart örökké. Eltávolodtok, majd újra közeledtek. Hullámvasút. Akinek ehhez nincs kellő érzelmi intelligenciája, az semmiképp se házasodjon, de alapvetően kerülje a hosszú kapcsolatokat.

Az viszont nagyon nehéz kérdés, hogy jelen állapotban házasodj-e. Mert más a leányzó fekvése, ha már házasok vagytok, és azt a kérdést teszed fel, hogy elhagyd-e, mert úgy érzed, hogy nem vagy szerelmes. Hogy így belevágni a házasság-gyerekvállalás párosába jó ötlet-e.... nos ember legyen a talpán, aki ezt megmondja neked. A legjobb megoldás amit tehetsz, hogy leülsz magaddal és őszintén átbeszélitek a dolgot. Igen, magaddal.

Kertelés, mellébeszélés nélkül bevallod magadnak, hogy mit szeretnél. Lángolást? Szerelmet? Bizsergést? Ez a fontos, ez a célod, itt tartasz most az életben?

Akkor lépj. Ne házasodj. Főleg ne, ha még csak a húszas éveidet taposod. Megmondom miért: mert még félig gyerek vagy, és nem, nincs ezzel semmi baj. De nem fogod tudni elnyomni magadban ezt és csak az időt húzod, előbb vagy utóbb úgyis kilépsz a kapcsolatból. Akkor inkább előbb. Kalandozz, tapasztalj és tanuld meg a saját utadat járva, hogy a lángolás mindig elmúlik (nyugi, majd jön aki azt mondja, hogy nem, mert ő már 2 éve együtt van a pasival és még mindig lángol, vagy már leéltek együtt 123 évet, 1881 óta és ők soha nem veszekedtek és a szex még mindig olyan, hogy szétrobban a vájling a szomszéd nyári konyhában. Elhiheted nekik, de bullshit. Az idő minden emléket megszépít.).

Ha viszont meglett ember vagy, aki tudja hogy a párja ott van mellette, szereti, kívánja vele a testiséget, működnek együtt - és tudod hogy ennél több neked nem kell egy jó párkapcsolathoz, akkor hajrá.

Na kifostam magamból a szót, csak hogy a feminácik jól lepontozzanak, én se vagyok normális.