Ti kiakadnátok azon ha a párotok megígérné nektek szülinapotok alkalmával h elmegy veletek egy koncertre egy hónappal előtte, és az uccsó pillanatban közölné h ja hát ő ezt elfelejtette és hazautazik vidékre?

Igaz én nő vagyok (és érzékeny típus), de nekem NAGYON rosszul esne és utána hosszas átbeszélést igényelne a lelki békém.

Had menjen. Nem érdekelne.

Ha azt mondaná, hogy "ne haragudj, közbejött ez meg az, nem tudok elmenni veled", akkor szó nélkül elfogadom (persze ha komoly indoka van, nem olyasmi, hogy inkább a haverokkal menne sörözni), végül is felnőtt emberek vagyunk, legfeljebb elmegyek egy barátnőmmel. De ez a "jajj elfelejtettem" meg "mikor mondtam én olyat, hogy elmegyek veled" csak azt jelzi, hogy magasról sz#rik rám, úgyhogy ilyenkor elbeszélgetnék vele arról, hogy van-e értelme még ennek a kapcsolatnak. Ha tényleg "egymás élete szerelmei" vagytok, akkor szerintem érdemes először megpróbálni megoldani a dolgokat, de ha egy bizonyos idő után még mindig nincs változás, akkor csak a szakítás marad.