Nők, ti kb. hány év együttlét után gondolkodnátok el a gyermekvállaláson a párotokkal?

Ha tudod, hogy nem az időtől függ, miért kérdés?

Nem ugyanaz a helyzet, ha valaki 16 évesen vagy 36 évesen ismeri meg a párját. És máris ott tartunk, hogy a körülményektől függ.

Azért sem az idő dönti el, mert nőként én nagyon azt vallom, hogy nem szabad úgy gyereket vállalni, hogy nem tudom felnevelni egyedül is. Bármikor bármi történhet! Akkor mi van, ha 10 év után vállalunk gyereket, a párom pedig baleset éri? Nem csak arra kell készülni, hogy esetleg szakítás/válás lesz.

Ez meg vagy adott, vagy nem. Ha ebben a pillanatban ÉN meg tudok adni mindent és akarunk gyereket mindketten, akár pár hét után is merném azt mondani, hogy OK. De hiába vagyok együtt 10 éve vele, ha egy szakítás után egy szál bugyiban mehetek az utcára, és se munka, se semmi.

Nem idő. Ha van olyan szinten a bankszámlánk, hogy akár évekig abból éljünk, akkor nyugodt szívvel vállalnék gyereket, mert nincs az, hogy az aktuális keresetemen múlik feltétlenül minden. A másik, ha lelkileg kész vagyok erre. Ezt nálam meg kell szervezni, szakmai szempontból, lelkileg, fel kell készülnöm erre akkor is, ha az illető 10 éve a párom. Elvégre is, magamra sem fogok ismerni, főleg úgy, hogy kislány korom óta rendszeresen sportolok. Meg a munkám sem olyan jelenleg, hogy le akarnék állni még pár évig. Emellett meg ott van a lelki felkészülés. Az, hogy milyen anya leszek, megvan-e rá a kompetenciám, hogy jó eszű, kiegyensúlyozott, boldog felnőtté neveljem, vagy a saját ki nem élt vágyaimat meg a többi lemondásomat rajta vezetem majd le, mert volt x tervem, amit szegényke húzott keresztbe (ez de csúnya) vagy bármi, ami miatt ne akarnék visszatérni a mostani életemhez. Emellett pedig ott a kapcsolat minősége is, hogy a férjem/párom hajlandó-e elvenni feleségül, hajlandó-e nem ingázni pl, ha erről korábban szó volt, tudunk-e úgy élni, hogy nem veszekszünk meg viselkedünk szánalmasan és könnyelműen, nem kell attól félnem, hogy egy ribi miatt, vagy mert beszart az apaságtól, mert egy ideggyenge pőcs, lelép majd... Nagyon sok dolog.

3 év minimum. De inkább 5

Attól függ.

Exemmel egy év után már halódtunk, szét is mentünk rá nemsokkal, vele még három év után SEM vállaltam volna.

A párommal egy éve élünk együtt, semmi gubanc, szeretjük egymást, néha vitázunk, de azt ki nem, minden nap boldogok vagyunk.

Vele vállalnék most is, mert remek férfi, aki csak jót tett velem eddig.