Ha van párod, és szerelmesek vagytok, dolgoznál olyan munkahelyen, ahol a kollégád nyíltan kijelenti, hogy össze akar veled jönni? Félnél a saját érzéseidtől, vagy biztos lennél magadban, hogy nem csalod meg a párod?

Voltam olyan helyzetben pályakezdőként, hogy már az interjún ezt kaptam az arcomba. Nem azt az állást választottam, és EZÉRT nem. Pedig akkor még nem volt párom.

Amúgy meg, ha tudom, hogy szerelmes vagyok a páromba, ha azzal vagyok, akit szeretek, akkor engem egyszerűen nem lehet elcsábítani. Ez kipróbált tény. Tehát ilyen szempontból nem érdekelne, de mivel mégis kellemetlenül érezném magam, ahogy éreztem is a fenti esetben, ha lenne más lehetőségem, nem vállalnám el ezt az állást.

Ha nem lenne más lehetőségem, akkor viszont mindenképpen elvállalnám.

Velem ez már megtörtént. Pont lesz.rtam, hogy szerelmesnek képzeli magát a kolléga, mondtam, hogy nem érdekel. Eleve nem hiszem, hogy nagy extrát érezhetne irántam, max fizikai vágyat, és elég gyerekes is, hogy ezt felnőtt fejjel sem tudja még mindig kezelni és megtartani magának. Lehet fellengzős duma, de eléggé lenézem azokat, ha nő ha férfi, akik nem tudnak parancsolni a nemi vágyaiknak és még egy jó munkahelyet is képesek kockára tenni egy dugásért. Egy ilyen ember fizikailag képtelen rá, hogy engem elcsábítson.

Szóval simán elfogadnám a munkát, és ha a kolléga nem állna le az egyszeri próbálkozása után, fel is nyomnám zaklatásért.

Attól nem félnék, hogy megcsalom vagy elhagyom a párom. Biztos vagyok benne, hogy ő a tökéletes társ számomra, más meg NEM ÉRDEKEL.

Volt már, hogy valaki kitartóan mászott rám, a végére mondjuk valóban váltott ki belőlem érzelmeket - dühöt, szánalmat, hasonlókat.

Egész egyszerűen értelmi visszamaradottnak tartom azokat, akik nem tudják értelmezni a "nem"-et, így lehetne amúgy akármilyen, nem akarnék tőle semmit.

Elfogadnám a munkát, de a "kedves" kollégával kerek perec közölném, hogy NEM kell tőle semmi, NE szóljon hozzám munkaügyön kívül, és kész.

Ha erőltetetten koslat utánam továbbra is, azt zaklatásnak veszem és felnyomom.

De ha minden kötél szakadna, akkor meg inkább otthagynám a munkát a fenébe, és keresnék más helyet.

Nem azért, mert "félek az érzéseimtől", hanem mert nem szeretek irritáló, buta emberek közelében lenni.