Miért hazudnak páran maguknak amikor igenis birtokolni akarják a párjukat és önzőek, kisajátítóak?

Csak szerintem van ez így?

Én azt vettem észre,hogy az emberek 90%-a aki szerelmi és nemi életben beteljesedő egyé válás élményében van annál legtöbbször felfedezhető a másik kisajátításának, birtoklásának vágya. Az emberek azt mondják,hohy nem ők nem birtokolják a másikat. Közben meg mit csinálnak? A másik kizárólagos szeretetének megszerzésére, megtartására törekednek ergo birtokolni akarják a másikat.Ez sokszor a másik irányítását, kontrollálását vonja maga után és azt mondjuk "egészséges" szinten. Nem is..így ki se meri mondani az ember, (tagadná) hogy irànyítja a pájár. Pedig ezt csinálják a párok. Mindenki szabályokat állí fel, (valaki nem szereti ezt a szót,de a lényegen nem változtat) Egyúttal a szerelem által a szerelmes másik birtokává is válik. Mert a kapcsolat elvesztésétől való félelem függőségi helyzetet eredményez. És ez sokaknál jelen van,de nem ismerik be maguknak, amúgy meg kézzel tapintható kb a dolog. Mert az ember kiszolgáltatottá válik és a szerelmes ebben a helyzetben, annál zsarnokibb módon próbálja magához láncolni a másikat. Hatalmi játszmák, megbántják egymást, vàlasztàs elé "kényszerítik" fontossági sorrend elején csak is Ő lehet az első! ( ez hihetetlen önző,birtokló magatartás)

Az egész "szerelem" kb a

dominancia és kontroll

a másik irányítása a hízelgéstől a fenyegetésig egészem a birtoklásig kiterjed. Szerintem a szerelem nagyon kisajátító.

Nyilvàn van aki ezzel nem ért egyet és rendben,elfogadom. De szerintem általában ez a jellemző az emberekre.

És a kérdésem másik része az lenne,hogy hogyan lehet kíszűrni ki az aki ennek a szöges ellentéte?

Mármint én nagyon szívesen ismerkedem, de nekem hamar elmegy a kedvem amikor olyan dolgokat hallok ami egyáltalán nem egyezik az én elveimmel, néző pontommal. Engem nagyon idegesítenek azok a férfiak akik pl nem hisznek a férfi nő közti barátságban,ezért nehezen bírkoznának meg azzal ha a párjuknak az ellenkező nemből lenne barátja. De én pl azt sem értem,hogy miért olyan evidens, természetes dolog kell,hogy legyen,hogy a párom legyen a világ legfontosabb embere számomra. Csak mert ha pl én együtt vagyok valakivel mondjuk fél éve, de amúgy van egy vagy két olyan barátom mellette akik 10-15 éve a barátaim,akik TÉNYLEG a legjobb barátaim és tudom,hogy tűzön vízen keresztül mennénk egymàsért,akik ott voltak ha szükségem volt rájuk azok ne legyen annyira fontossak mint a párom. Mármint én bevallom..nekem nagyon fura lenne, ha pl hanyagolnom kéne a barátaimat, vagy nem mondhatom,hogy nekem fontosabbak a barátaim. Nem is így mondanám..inkább,hogy ők egy sokkal de sokkal biztosabb pont az életemben. Mert őket nem veszíthetem el olyan könnyen mint a páromat. A párom ha megharagszik rám vagy össze zördülünk, gyomor görcsöm van, minden alkalom során azt érzem,hogy vége lehet stb. És bármikor le léphet,szakíthat velem aztán jön majd a következő nő a sorban. Csak gondolj bele abba,hogy az emberek hànyszor voltak már kapcsolatban,váltottak a partnerüket,jött a következő "nagy szerelem". A barátaimat viszont NEM tudom leváltani,az sokkal fontosabb nekem mint egy párkapcsolat ami akár holnap is véget érhet,mert tudom,hogy nem én vagyok a világ közepe és bármikor kidobhat az a személy aki àllítólag szeret engem és nem csak a párja,de a társa,barátja vagyok. Szóval én mindig fontosabbnak fogom tartani az igaz barátokat mint a páromat. Nyilván nem mondanám ki soha, meg ez változhat is akár.

Ti mit gondoltok erről?

L