Számotokra milyen az egészséges féltékenység?

Meglepően jók a válaszok!

Ahogy sokan írták előttem: a féltékenység minden körülmények között egészségtelen és káros. A féltékenység egészen más, mint a féltés, aggódás, ragaszkodás vagy szeretet, te se keverd össze.

#9: ha ebben a szituációban féltékenységet érzel, akkor gyakorlatilag folyamatosan érezhetnéd ugyanezt. Mindig, mindenhol lesznek nálad (vagy bárki másnál) jobb, szebb, kívánatosabb emberek, akiket a párod észrevesz. Ez természetes, elkerülhetetlen dolog, a párkapcsolatot sosem az tartja össze, hogy a két fél egymás számára tökéletes (mégis sokan hiszik ezt). Azt, hogy ilyenkor fellángol az önbizalomhiányod vagy a birtoklási kényszered, nagyszerűen lehetne féltékenykedés nélkül kezelni, akár általad, akár a párod, akár mindkettőtök által.

#9

Ezt önbizalomhiánynak hívják, nem féltékenységnek.

Régen én is képes voltam sírni órákat egy ilyen eset miatt, mert utáltam magam.

Érdekes, mióta rendbe szedtem a lelki világom és az önértékelésem, azóta cseppet se zavar. Megnézte, és?

Egészséges lelkű ember nem féltékenykedik.

Szerintem van egészséges féltékenység.

Pl kapcsolat elején, amikor még nem alakult ki a teljes bizalom, az ember hajlamos kiindulni a korábbi rossz tapasztaltaiból. Biztos, hogy oda ment ahova mondta? Tuti nem tartja az exével a kapcsolatot? Bebújik a kisördög az elmédbe. Aztán idővel, ahogy egyre jobban bizonyította, hogy megbízhatsz benne, ezek eltűnnek. De szerintem a későbbiekben is teljesen érthető, ha néha féltékeny vagy, pl ha rámászik egy kollegája, vagy ahogy valaki írta, megnéz egy másik csajt, vagy hozzáér egy másik nő vállához egy pillanatra. Szerintem ezzel az égvilágon semmi baj nincs, ezek apróságok, egy pillanat alatt jön és múlik el.

Amiről a többi kommentelő ír, szerintem nem létezik, mivel nincs tökéletesen kiegyensúlyozott ember, aki mindig minden pillanatban tele van önbizalommal és soha nincs egy negatív gondolata se. Nem életszerű.

"ha valaki nem feltekeny akkor nem erdekled annyira ennyi az egesz."

Na, többek közt pont az ilyen torz gondolkodású selejtek miatt van ennyi szar párkapcsolat.

14#, 15#

Egyet értek veletek.

#14:

>Amiről a többi kommentelő ír, szerintem nem létezik, mivel nincs tökéletesen kiegyensúlyozott ember, aki mindig minden pillanatban tele van önbizalommal és soha nincs egy negatív gondolata se. Nem életszerű.

Ez valószínűleg igaz, de nagyon fontos különbséget tenni aközött, hogy van valamilyen érzelmed, meg hogy mit cselekszel. Az érzelmeidnek nem feltétlenül kell automatikusan cselekvéssé válnia, nem feltétlenül kell érvényesíteni őket a gyakorlatban. Olykor nekem is vannak féltékenység-szerű érzéseim (bár szerencsére egyre ritkábban és gyengébben), de mivel tudom, hogy ezek károsak, nem hagyom őket érvényesülni, hanem a lehető leggyorsabban (akár a párom segítségével) racionalizálom és feldolgozom, hogy meg tudjam szüntetni a kiváltó okokat és később el tudjam kerülni.

Szóval nem elfogadható az, ha a tökéletesség lehetetlensége miatt szabadon teret engedsz a féltékenységnek. Nem tökéletesen féltékenység nélkülinek kell >lenni<, hanem folyamatosan, aktívan erre kell >törekedni<.

>Pl kapcsolat elején, amikor még nem alakult ki a teljes bizalom, az ember hajlamos kiindulni a korábbi rossz tapasztaltaiból. Biztos, hogy oda ment ahova mondta? Tuti nem tartja az exével a kapcsolatot? Bebújik a kisördög az elmédbe.

És ez szerinted egészséges? Kivetíteni valakire a saját vélt vagy valós sérelmeinket és gyanakvással, bizalmatlansággal indítani? Mitől lenne ez egészséges?