Szerintetek célravezető stratégia az, ha az ember lánya nem a szíve, hanem ez esze szerint választ?

Szüleim szerelmesek voltak, aztán mégis elváltak, mikor a rózsaszín köd feloszlott és rájöttek, hogy nagyon különböző emberek.

Eddig én még nem találtam meg a páromat, de már olyan korban vagyok, hogy hosszútávon lehet tervezni. Normális, ha úgy vélem, hogy nem előnyös, ha aszerint választok, hogy mennyire őrülök meg a férfiért? Inkább a racionális választást támogatnám. Jelentse azt, hogy mindkettőnket egy halmaznak képzelem el és lehetőleg minél nagyobb legyen a közös metszet. Van itt olyan nő, aki ilyen logika szerint választott magának társat és nem bánta meg, hogy egy percig sem volt szerelmes?