Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Adjak lejjebb az elvárásaimból és éljek egy olyan kapcsolatban, amiben "elvagyok" meg "jobb, mint egyedül" csak mert ennyi idősen már illene megállapodni?
Ismertem gimiben egy fiút, aki tökéletes volt számomra, egy csodaként éltem meg minden pillanatot vele és azt hittem, mi leszünk a tökéletes pár, de végül másképp alakult és sosem lettünk egy igazi pár... ennek már 7-8 éve, de azóta sem volt kapcsolatom. Pedig próbáltam nagyon sokszor randizni, ismerkedni, egyéjszakás kalandokat stb. De senki nem üti meg a mércét. Ha elmondom bárkinek, hogy mit várok egy férfitől, kinevet, mert “nem létezik” ilyen. Pedig de. Csak Őt írom le pontosan. Lehet, hogy idővel Őt sem láttam volna ennyire tökéletesnek, ha együtt lennénk, de mást az elején sem látok ilyennek... egyáltalán nem. Sok emberrel elvagyok, de senkivel nem tudok úgy beszélgetni, mint vele az első pillanattól... Senki nem fog meg igazán. Nem várom a következő találkozót... Nem izgulok igazán, hogy a másiknak tetsszek. Annak idején még arra is figyeltem, hogy azokon a napokon, amikor egymás melletti teremben volt óránk, sokkal csinosabban öltöztem fel.
Rajta kívül soha nem vonzódtam senkihez. Nem vonz egy kockahasú vagy egy nagyon sármos pasi, akármilyen jól nézhet ki, mert csak azok a belső tulajdonságok tennének számomra vonzóvá egy pasit, amik benne megvoltak, de ezeket azóta senkiben nem találom...
A barátnőim nem értik, miért nem tetszik senki, pedig “jobbnál jobb pasiknak mutatnak be”.
Senki nem érti, miért nem volt még kapcsolatom. Nem vagyok csúnya lány. :D
Félénkebb, visszahúzódóbb fajta, de nem vészesen. A szüleim sokszor mondják, hogy jó lenne már, ha lenne kapcsolatom, ők ennyi idősen már házasok voltak és gyerekük volt... Nem szeretnék, hogy egyedül maradjak (egyedül élek 3 éve), és nyilván én sem... menjek bele egy közepesen jó kapcsolatba?
24L
válasza:
válasza:
válasza: válasza:Egyrészt miért kéne 24 évesen megálapodni? Veled egy idős vagyok, és egyik közeli ismerősöm sem állapodott még meg (én modjuk igen, de nekem totál véletlen volt a dolog, és szerintem ez korainak számít). Nem is tudtam, hogy huszonéves korunk elején házasodni kéne. Ne hagyd, hogy a normák és az elvárások befolyásoljanak, sokkal rosszabb egy közepesen szar házasságban sínylődni mint egyedül boldognak lenni. A szüleid meg bizonyára jót akarnak, de egy másik korban éltek, és te tudhatod csak, hogy mi a jó neked. Ja, és amúgy semmi közük hozzá, hogy mit csinálsz a szerelmi életeddel.
Másrészt viszont valamiért tényleg nem zártad le ezt a dolgot magadban, túlságosan ragaszkodsz egy ideálhoz, és ez hártáltathat. Próbáld meg elengedni az elvárásaidat és nyitottabbnak lenni másokkal szemben. Mellesleg szerintem nincs olyan ember, akinek ugyanazok az elvárásai lennének kamaszként (esetedben 7-8 éve) mint fiatal felnőttként. Nagyon sokat változunk ez alatt a néhány év alatt, huszonévesen kezdünk "beérni". Lehet, ha most találkoznál vele, már nem is lenne annyira nagy szám, és csak egy vágyálmot kergetsz.
válasza: válasza: válasza:Először is ne menj bele olyanba, ami szerinted közepes.
De ugyanilyen fontos a saját elvárásaidat rendberakni.
Az előző srácot el kell engedned. Ez nem megy 2 parc alatt, ez egy folyamat. Neten találsz hozzá tippeket. Ha jó könyvet akarsz a témában Almási Kitti - Lezárás, elengedés, újrakezdés c. könyvét ajánlom.
Szóval el kell gondolnod miért ő a non-plusz ultra számodra. Miért lett az? Mik azok a tulajdonságok, amiket elvársz egy férfitól (ez engem is érdekel egyébként), amire másik azt mondják, ilyen nincs?
Miért vágysz ezekre a tulajdonságokra?
Tudod őket nyújtani te is?
Tehát ilyetén kérdéseket kell letisztáznod magadban, hogy egészséges és boldog párkapcsolatba kezdhess.
válasza: válasza:Ami benne megfogott: nem a szüleivel élt már gimiben, önálló volt, fel tudtam rá nézni, már akkor tudta, mit akar elérni és azóta is azon az úton van, nem járt soha bulizni, ellenben nagyon sokat olvasott, velem is megszerettette, mert én előtte sosem olvastam. Nagyon jó tanuló volt, miatta én is osztályelső lettem. Neki is hamar kellett felnőnie, mint nekem, hamar kellett a szüleitől elszakadnia anyagilag és érzelmileg is, ami miatt nagyon könnyen megbíztam benne és az elejétől el mertem neki mondani olyan dolgokat, amit soha senki másnak.
Az elején nagyon sokat bókolt, nagyon lassan történt minden, ami miatt megvolt az egésznek a varázsa, mint a régi időkben... Azóta sem találkoztam olyan fiúval, aki ennyire udvarias lett volna, még arra is figyelt, hogy melyik oldalon illik menni a lánynak... Mellette amikor nem velem volt, hanem pl haverokkal, volt egy kicsit rosszfiús kisugárzása, ami miatt nem volt “stréber” az emberek szemében. Nagyon figyelt az öltözködésre és a stílusára, sokat edzett és látszott is rajta (elég hiú is volt amúgy) - de ezeket csak azután figyelem egy srácon, ha belsőleg tetszene, önmagában ez kevés lenne, hogy jól néz ki.
Szóval tényleg olyan volt, mint a filmekben, hogy jött valaki, aki annyira más volt mint a legtöbb fiú, és egyből tudtam, hogy Ő az igazi nekem...
Manapság idősebb fiúkkal találkozom, mégis céltalanabbbak érzem őket, nem készek megállapodni, családot alapítani főleg... még mindig csak a bulizás érdekli őket leginkább.
Persze nem házasodni szeretnék egyből, csak azt furcsálják a környezetemben, hogy egyáltalán nem volt még kapcsolatom ennyi idősen, pedig a külsőmmel nem lenne baj.
Ha valakivel összejönnék, vele sem egyből családot terveznék... csak azért kérdezem, hogy esetleg lenne-e értelme úgy összejönni valakivel, hogy nem tetszik igazán, mert később talán benne is felfedezhetnék olyan tulajdonságokat, amik az első randin nem jönnek át...
Azt mondják, csak egy másik kapcsolat feledteti el igazán az előzőt.
Ez igaz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!