Sosem ismertem igazán ezt az embert?

Volt egy kapcsolatom, ahol végig úgy éreztem, hogy az illető csak elfogadja a közeledésemet, de ő nem tenne bele semmit magától. Neki nem volt kapcsolata előttem, úgy éreztem, tanítgatnom kell őt, de bíztam abban, hogy egy idő után ráérez, mert ezek a dolgok belőlem ösztönösen jöttek régebben. Hogy hogyan kell kezelni a párkapcsolati problémákat, illetve hogyan működik egy párkapcsolat. De tévedtem, ez nem mindenkinek jön magától. Volt egy képem róla, ami alapján nagyon megszerettem és borzasztó sok dolgot elnéztem neki. Utólag belegondolva feladtam önmagamat miatta. És nem érdemelte meg. A kapcsolat elejétől fogva ismerkedett másokkal. Kérdésemre, hogy szerinte mióta vagyunk egy pár, későbbi időpontot mondott, mint amit én gondoltam. Majd az első nézeteltérésünk után menekülőre fogta volna, ismerkedni kezdett valakivel. Aztán ahogy kiderült, hogy foglalt az illető, ismét én kerültem a figyelme középpontjába. Innentől kezdve egyértelmű volt számomra, hogy nem egyformán tekintünk egymásra, és hiába hangoztatja, hogy mennyire szeret, közel sem olyan mértékben, ahogy én őt. Mindig azt hangoztatta, hogy mennyire hasonlóak vagyunk, én értem meg őt a legjobban, a veséjébe láttam. Minden cselekedetét megértettem, tudtam, hogy érzelmileg labilis és a másokkal való ismerkedése nem ellenem szól. Nem akart bántani, mégis sokszor sikerült neki. Tényleg teljesen kiismertem, tudtam, mire hogyan fog reagálni. Az ismerkedéseit is mindig éreztem. Sokszor hazudott, de tudtam, hogy úgy van, ahogy gondolom, később bocsánatot kért és bevallotta, hogy igazam volt. Aztán meguntam, hogy mindig próbál átverni és szakítottam. Depressziós egyébként, gyógyszerekkel kezelik. A cselekedetei sokszor ellentétben álltak a szavaival. Szeret, de mégis képes másra is úgy tekinteni...

Úgy éreztem, hogy ezer éve ismerem, aztán tett valamit, ami rácáfolt.

Volt valakinek hasonló tapasztalata? Bocsi, ha nem tudtam érthetően megfogalmazni, de teljesen összezavarodtam mellette.