Ugy erzem nem fogok mar senkit szeretni?

Pár hónapja volt egy szakitasom ami eléggé megviselt. Egy ideig eljarkaltam szórakozni, ismerkedtem, de nem fogott meg senki, ezért elegem lett es nem jártam el, otthon vagyok, sulizok, szabadidomben pedig sokat olvasok. Kicsit beguboztam. A szakítás nagyon megviselt meg most is hianyzik, habár neki mar eszébe se jutok (azóta sem keresett, en egy darabig meg próbálkoztam, de elutasított, aztán fel hagytam azzal is). Az exem mindenben tökéletes volt, külső-belső, azon kívül, hogy a végére ki szeretett belolem. Meg mindig reménykedem, pedig tudom hogy felesleges, de közben elkeserit az is, hogy egyszerűen senki nem tetszik meg, se külsőleg se belsoleg, a fiúk is akikkel ismerkedtem egy idő utan elkezdtek idegesíteni, pedig en adtam esélyt, ráadásul állandóan ugy erzem, hogy nem is helyes ismerkednem, mert nekem a volt barátommal kell lennem. Ezt az érzést se tudom hova tenni. Ugy erzem mar senki nem lesz olyan jo mint o volt, nem akarok hozza hasonlítani senkit, de mégsem tudok senki iránt érdeklődni. :(

Tudom, sok válasz lesz, hogy várjak meg nem léptem tul, de mindössze fel eves volt a kapcsolat es mar negy hónapja vege, lassan több ideig szenvedek mint amíg a kapcsolatban voltam, mar nagyon elegem van.

Ti éreztetek mar ilyet? Hogy senkit nem fogtok tudni mar szeretni? Idővel ez valtozott? Tudom, hogy változni fog az előző exszemmel is ez volt a szakítás utan, de most nagyon elvagyok keseredve, mert o tényleg tökéletes volt, ahogy megalmodtam volna.

Írnatok pár pozitív gondolatot, történetet vagy tanácsot? :(