Volt már olyan érzésetek, hogy szerelmesek vagytok egy olyan személybe aki soha nem lehet a tiétek?

Van egy csaj, akit egy táborban ismertem meg, csak pár nap kellet amég teljesen belé nem szerettem.

Sokat beszélgettünk abban a táborban konkrétan semmiről de ment a duma, az volt az eggyetlen baj, hogy semmi közös témánk nem volt, mert pl. ő müvészeti suliba jár és nekem elég kevés éreklődésem van a müvészetről. A stilusa viszont nagyon tetszett, és ugy éreztem, hogy semmi esélyem nincs nála mert egy olyan szép lánnyal mint ő biztos 1-2 nállam jobb pasi is flörtöl.

A tábor után is tartottuk a kapcsolatot messenger-en de megint az volt a gond, hogy nincs közös témánk szoval elég rövid beszélegtések voltak... Pár nap után már nem volt ideje beszéni mert sok volt a tanulni való nekem is és neki is, ezért többet nem beszéltünk. De még mindig minden nap rá gondolok és hiányzik, ez már kb. fél éve igy megy.

Nektek volt már olyan érzésetek, hogy semmi esélyetek a csajnál/pasinál , de csak összejött valahogy? Ha igen akkor, hogy csináltad hogy működjön a kapcsolat?