Asszonyok, ti ajánljátok fel magatokat ferfinak?

Én várom meg, amíg a férfi konkrétan kimondja, de nem is "ajánlom fel" magam, hanem egyszerűen egyértelműen jelzek neki, és a visszajelzései alapján döntök.

Nem szoktam véka alá rejteni, ha valaki tetszik. Akár meg is mondom a szemébe, ha kellően ittas állapotban vagyok. De ha ő is hasonlóan érez, akkor nem fog félni ezt kimutatni, pont ezért, mert nagyon jól lehet nálam tudni hogy mi merre, hány méter. Nem kell felesleges időt tölteni azzal, hogy bizonytalanul gondolkodunk vajon a másik mit érez. Részemről tiszta játék van. Ha ő is így gondolja, akkor lép. Ha nem lép, akkor nem gondolja így, ennyi.

Az elmúlt 7 évben csak akkor voltam egyedülálló, amikor én akartam, mert időre volt szükségem két kapcsolat között, egyébként mondhatni, bevált ez a módszer.

"Akkora egóm van h egyszeruen nekem is sok de ez van es jó par eve egyedul is vagyok ."

Úgy nézem -remélem, az életed többi területén nem- extrém módon kockázatkerülő vagy, rendkívül önkorlátozóan sajátítottad át a környezetedtől a szabályokat.

"Engem úgy neveltek ( lehet elmaradott vagyok es valtoztatni kene" Ez az önreflexió első lépése, hogy felismered, jogodban áll felülvizsgálni a szabálykönyvedet, amiből élsz. Természetesen nem "kéne" változtatni, ha boldog vagy így. Boldog vagy így?

"Úgy érzem inkabb mazsolává száradok mintsabb kezdemenyezzek , inkabb megölöm magam, nem !!!" Véletlenül nem egy kis narcisztikus egosérülés ez?

Egy nő attól nő, hogy van tartása. Tehát nem ajánlja föl magát egy pasinak csak mert jajj de kedves vele... Ennél azért több kell, hogy én bárkitől bármit akarjak. Nem hiszek a lassú víz partot mos hülyeségekben. Vagy van valami a kezdetektől, vagy sosem lesz.

Ennek a "jel" dolognak pedig egyértelműnek kellene lennie mindenki számára, aki intelligensebb mint egy krumpli.

"Úgy érzem inkabb mazsolává száradok mintsabb kezdemenyezzek , inkabb megölöm magam, nem !!!

Akkora egóm van h egyszeruen nekem is sok de ez van es jó par eve egyedul is vagyok ."

Az ilyen jobban is teszi, ha otthon marad egyedül, a normális emberek meg lehetnek boldogok szabadon, hülye értelmetlen dogmák nélkül.

"Lehet narcisztikus egósérülés , de nem élnék túl egy visszautasitást , es akkor inkabb nem teszem ki magam . Unalmasabb igy az elet de buszke vagyok"

Nos, tudod, hogy tanul meg a gyerek járni? Feláll, elesik, feláll, elbukik, feláll, totyog egy kicsit, megint az orcájára esik, és ezt megcsinálja százszor. És egyszer csak eljön az a próbálkozás, ami után -tadááám!- nem huppan a fenekére. Hanem elindul.

A titok nyitja az, hogy eggyel többször kell próbálkozni, mint fenékre huppanni.

Szeretni is így kell.

Fel fog fázni a feneked, kislányom, ha ülve maradsz az első sikertelenség után.